Jött, láttam és meggyőzött?!? :) Előző posztomban már meséltem a bűvészekkel kapcsolatos élményeimről, és arról, hogy kétes érzésekkel várom a hozzánk érkező bűvészt, Párkányi Kolost.
Eljött a szombat este, berendeztük kültéri medencénk napozóteraszát; én egy fényképezőgéppel felszerelkezve vártam, hogy megérkezzen az est fellépője és elvégezzük a hangpróbát és a beállást. Kattintottam néhány képet a naplementéről és futottam még 1-2 kört a házban, hátha találok még olyan embert, aki nem értesült az esti műsorról. És a recepciónál belefutottam egy kedves arcú, mosolygós fiatalemberbe, aki szinte megszólalásig hasonlított a plakátjaimról figyelő bűvészre, Párkányi Kolosra. :) Gyors bemutatkozás, majd indultunk is a helyszínfelmérésre.
Kolos kért néhány percet a fellépés előtt. Közben a vendégek szép lassan elkezdtek szállingózni „rögtönzött színházunkba”. Nagyon sok kis és nagy gyermek foglalt helyet a teraszon és nagy zsibongással várták, hogy elvarázsolják őket. Az ülőhelyek hamar megteltek, de vendégeinket nem zavarta a naplementében való ácsorgás sem.
Én azonban nem vagyok az az egyszerűen elvarázsolható lány, nem dőlök be az első látásra kedves külsőnek, ezért eldöntöttem, hogy azért én „ki fogom lesni” a trükkjeit. :)
Aztán elindult a zene, megérkezett Kolos és a gyerekek szájtátva és hangos álmélkodások közepette csodálták a Kínai karikákkal való bűvészkedést. Eléggé elvesztem. Ott ült ez a sok-sok csöppség és mindegyik szeretett volna ráfújni a karikákra, hogy ők is a varázslat részeivé váljanak. És azt vettem észre, hogy én is egyre jobban szórakozok, pedig ez még csak az első műsorszám volt. Ennyit arról, hogy árgus szemekkel keressem a „csalást”. :)
Egymást követték a látványos mutatványok és mindegyikhez kellett legalább egy vállalkozó szellemű jelentkező, aki segítőként közreműködött a színpadon. Nem szerettem volna Kolos bőrében lenni, mert én nem nagyon tudtam volna választani a sok-sok jelentkező kisfiú és kislány közül, hogy ki álljon ki mellém. Az idő nagyon gyorsan halad, ha az ember jól érzi magát ezért aztán alig akartuk elhinni, hogy „máris” vége a műsornak.
Az előadás után gyerekek sokasága támadta le, hogy aláírást kaphasson tőle és válthasson néhány szót vele. Ő pedig az előadás fáradalmait is eltűntetve minden egyes kisgyereknek teljesítette a kívánságát, legyen szó akár autogramról, közös fotóról vagy néhány kedves szóról. És ha mindez nem lett volna elég, még én is kértem itt-ott néhány fotót tőle. Remélem a vakuval nem égettem ki végleg szegénynek a retináját.
Az idő elrepült a varázslat megtörtént és legyen szó akár kicsikről, nagyokról, fiatalokról vagy idősekről, abban mindannyian hasonlítottunk egymásra , hogy részesei lehettünk egy varázslatokkal teli estének. És igen, még én is részesévé váltam, bármennyire is „hadakoztam” ellene. Innen is köszönöm szépen Kolosnak ezt a felejthetetlen estét, remélem, hogy hamarosan újra elvarázsol minket jelenlétével.