Szállodánkba lassan második éve üzemel a ManóMűhely, ahol kicsi kezek szorgos munkájával készülnek a szebbnél szebb alkotások WellaManó és animátor segédei gondos felügyelete mellett. Az idei évben úgy határoztunk, hogy felújítjuk ezt a kis kuckót, hogy még vonzóbb legyen a hozzánk betérő kicsi és nagy vendégek számára.
A felújítást két fázisban vittük véghez, egy kicsit Mekk Mester módjára. :) Első körben megérkeztek a szép új bútorok; asztalok, székek és egy óriási gardróbszekrény formájában. Ezeket még nyári szünet első napjaiban összeszereltük és a helyükre kerültek.
Maga a szerelés meglehetősen mókásra sikerült, mivel a nap elején hatan képviseltük a nők táborát és két férfi segítségünk akadt a szekrények összeszerelésesénél, a nap végére azonban már a fél szálloda a ManóMűhelyben fúrt, farigcsált és húzkodott a helyére bútorokat. Hiába a bútorszerelés vonzza a férfiakat, bármennyire is az ellenkezőjét állítják. :) Mondjuk, ha tudtuk volna, hogy a karbantartó kollégáknak milyen csodaszerkezeteik vannak, akkor valószínűleg már reggel meginvitáljuk őket egy kis asztalláb összecsavarozásra. :) Nap végén úgy éreztük, hogy elkészült a tökéletes kuckó és nincs más dolgunk, mint másnap szép új berendezéseink között várni a kis lurkókat.
Teltek múltak a napok, mi még mindig egymás vállát veregetve örültünk (főleg a két gardrób szerelő kolléga, akiknek innen is hálásan köszönjük a közreműködést) a szép új bútoroknak; amikor a következő szavak hagyták el a főnököm száját: - Szerintem ki kellene festeni.
(Igen, miután bekerültek a szép új bútorok a helyükre.) Innentől tudtam, hogy nincs más hátra, mint előre, készítenem kell a játszós ruhát és készülnöm kell a „nagy festésre”. Hiszen ha egyszer egy ötlet kipattan valamelyik „ötletgazda” a fejéből, akkor az kinn is marad egészen a megvalósításig. :)
Persze festeni nem lehet olyankor, amikor tele a ház gyerkőccel. De sebaj, a BalatonSound vészesen közeledett, úgyhogy nem is kellett sokáig tűnődni azon, hogy mikor álljunk neki a nagy projektnek.
Csütörtök délelőtt volt, a zene dübörgött a Soundon mi pedig teddy hengerekkel felszerelkezve, hatalmas elszántsággal a szívünkben nekiláttunk a lila falból fehéret varázsolni. Innen üzenem mindenkinek, aki sötét falból szeretne világosat, hogy NE egy vödör fehér festékkel álljon neki, bármilyen pici is a szoba. :) Úgy érzékeltem, hogy a házban rajtunk kívül senki nem hisz abban, hogy hat nő ki tud szépen festeni egy szobát. De ez minket nem nagyon érdekelt. Szorgosan festettük fel egyik réteget a másik után és a fal egyre világosabb és világosabb lett. Nap végére háromszor lett átkenve és jelezném minden kétkedőnek, hogy amatőr festőkhöz képest nagyon szépre sikerült. Azért én részemről a nap végére elhatároztam, hogy ha kell is pályát módosítanom életem során, akkor sem a szobafestő mázoló lesz az új szakmám. :)
És hogy miként lehet a fehér fal bohókás? Néhány színfolt igazán fel tudja dobni az egyhangúságot. Így fogtunk egy 1,5 méteres vízmértéket, húztunk pár vonalat, előkerestük a legszebb színes festékeinket, a kedvenceinkkel kifestettük a kiválasztott sokszögeket, végül pedig szigetelő szalag helyett egy nem egyszerűen beszerezhető dekortapasszal „újrarajzoltuk” a vonalakat! Ha kíváncsi vagy a végeredményre, akkor látogass el hozzánk és győződj meg a saját szemeddel róla!