WellaPillanatok

Szaunaszeánsz

Szaunaszeánsz

FORRÓ PROGRAM HIDEG DÉLUTÁNRA

szeansz.jpg

Az idei november meglehetősen tavasziasan indult, már azt hittem, hogy elő sem kell vennem a melegebb kabátot ebben a hónapban. Aztán hét elején valami megváltozott. Szinte lehetett érezni reggelente a levegőben a "november kora téli illatát". Ahogy haladtak a napok szép sorjában, úgy már nem csak az illat érződött, hanem a levegő hőmérséklet is rohamosan csökkent.

Be kell valljam töredelmesen, hogy az ősz nem a kedvenc évszakom. Nehezemre esik követni azt a kettőséget, ami ezt az évszakot jellemzi. Vagyis a november elejét imádtam, mert sokat sütött a nap és a színpompás falevelek teljesen fel tudták dobni a napomat. De most, hogy az idő kezd lehülni, sok az eső és egyre rövidebbek a nappalok, ráadásul sokszor felhősek, ezt elég nehezen viselem. Igyekszem ilyenkor olyan dolgokkal körbevenni magam vagy olyan tevékenységeket folytatni, amik segítenek a télies félhomályban is megtalálni a pozitív hozzáállásomat a világ folyásához.
Az egyik ilyen lelkemet melengető tevékenység számomra ilyenkor ősszel a szaunázás. Nagyon szeretek benn üldögélni a 90-100 °C fokos száraz finn szaunában. Meleg van, kellemes fények lengik be a teret, és különböző illatok segítenek abban, hogy teljesen kikapcsoljak és ellazuljak. A kétszer-háromszor 15-20 perces szaunázás után úgy érzem magam, mintha kicserélődtem volna. Egy szaunázós délután után akár egy hetes esős, szeles időjárás is jöhet, azt is vidáman túlélem. :)
Körülbelül három éve pedig munkámnak köszönhetően találkoztam egy számomra teljesen újfajta szaunázási szokással, a szauna szeánsszal.

A hotelben a vezetőség 2013 tavaszán úgy gondolta, hogy wellness részlegünk szolgáltatásait szauna programokkal fogja bővíteni. Ennek első lépéseként két kollégám elvégzett egy szaunamesteri képzést, ahol megtanulták ennek a szakmának minden csínját-bínját. Sajnos ebben az időszakban nem volt időm jobban beleásni magam ebben a témakörbe, ezért csak annyit tudtam az egészről, hogy "a szaunamester kiváló vendéglátó, aki arra törekszik, hogy jó hangulatot teremtsen a szaunában és terjessze az egészséges szaunázás etikettjét."

Jött a nyár, a szaunázás nem szerepelt a programjaim között, legalábbis nem a finn szaunában. :)
Az ősz beköszöntekor aztán megbeszéltük, hogy csapatépítünk, méghozzá egy közeli fürdőben, ahol szaunák is rendelkezésre álltak. Ezért adott volt az ötlet, hogy a fiúk bemutassák, hogy mit tanultak tavasszal a szaunában. Én már bőven azt az időszakomat éltem, amikor szükségem volt a szauna melegségére. Úgyhogy alig vártam, hogy elérkezzen a nagy nap. És ez a délután teljesen átalakította a szaunázásról való gondolkodásmódomat.

Azzal indítottunk, hogy a kollégák közölték, hogy ezen a programon a fürdőruháinkra egyáltalán nem lesz szükségünk, csak egy óriási szaunalepedőt tekerjünk alaposan magunk köré. Hát, még jó, hogy nem vagyok egy szívbajos alkat. :) Tehát öltözőbe be, fürdőrucik le, szaunalepedő fel, majd szaunába át.
Az ajtóban kapott mindenki 1-1 tálkát, benne tengeri sóval. Miután elfoglaltuk a kiválasztott helyeinket, bejött a mester és elmondta, hogy az alsó sor és a harmadik sor között akár 15-20 °C fokos hőmérsékletkülönbség is lehetséges. Ekkor újrarendeződtünk. :) Majd elindult a show. Kollégánk beállt a szaunapadló közepáre egy zászlószerő törölközővel a kezében és elkezdte tekerni a levegőt. Közben folyamatosan megállás nélkül beszélt. Megtudtam, hogy a fürdőruha azért nem való a szaunába, mert a nagyon meleg levegő a műszálas ruhából rengeteg olyan anyagot kiold, ami a bőrbe szívódva káros lehet. Az elmúlt évek szaunázós délutánjainak annyi, gondoltam. De sebaj, a jó pap holtig tanul.
Hamarosan kiderült, hogy a kis tálkákba lévő tengeri só arra kell, hogy miután jól elkezdünk izzadni a szaunában, akkor leradírozzuk vele a bőrünket. Ezt komolyan csak ajánlani tudom mindenkinek, aki pihepuha bőrt szeretne magának varázsolni 10 perc alatt és nem zavarja a 100 °C fokos hőmérséklet. Ugyanis szaunamesterünk kezében ritkán áll csak meg a törölköző, amivel elég alaposan felkavarja az egyébként is forró levegőt, amit még tovább fokoz azzal, hogy néha illatos vizet önt a kályhára. A közel negyed óra alatt félidőnél van egy szellőztetés, amikor kinyitják picit az ajtót, hogy átszellőzön a szauna. Aztán minden kezdődik előlről. Hát számomra ez maga volt a pokoli mennyország. :) És mondom ezt úgy, hogy akárcsak a sima szaunázás után, itt is hirtelen vissza kell hűteni a testet hideg vízzel vagy hideg levegőben. De mire eljutok a hideg vízig vagy kimegyek a mínuszokba, addigra az agyam már átkapcsol feltöltött üzemmódba és abszolút nem zavar a hirtelen jött hőmérséklet változás.

Az első program után kb. 1 órácskát pihentünk, mivel a legedzettebb szervezetnek is szüksége van regenerálódásra egy ilyen "sokk" után, hát még a miénknek. :) Ezután következett a pálinkás szaunaszeánsz. Őszintén szólva nem voltam biztos abban, hogy ezen a programon részt vegyek-e vagy sem, mert a pálinkával nem vagyunk túlzottan jóban. Aztán meggyőztek, hogy próbáljam ki, maximum kimegyek ha nem bírom. A 12-15 perces program alatt ugyanis bárki elhagyhatja a szaunát, ha úgy érzi, hogy ez sok neki. Azonban aki kimegy, az kinnt is marad a szeánsz etikettjének megfelelően. Ez volt a szaunaszeánszos pályafutásom eddigi egyetlen olyan alkalma, amikor a legalsó sorba ültem az ajtóhoz közel. Azonban büszkén jelenthetem, hogy ezt a programot is végigcsináltam. A pálinkát meginni nem tudtam, ehhez terminátornak kellett volna lennem. De a nedű többsége némi vízzel vegyítve egyébként is a kályhán landolt, ezzel egy nagyon különleges illatvilágot létrehozva a szaunában. Még most is érzem a szilva illatát az orromban.

Az utolsó szeánsz előtt azt gondoltam, hogy a pálinkánál durvább nem lehet. Tévedtem. Az harmadik felvonás igazán próbára tette a tűrőképességünket. Ugyanis a program közepén a kolléga behozott egy nagy adag jeget a szaunába, és mindenkit egyesével nyakon zúdított egy adag jeges vizzel. Igen, benn a 100 °C fokos szaunában. És nem, nem volt menekvés. :) Hát az érzés semmihez sem fogható. Ezt elmondani, leírni nem lehet, ki kell próbálni!
Ez a délután nem csak egy szuper csapatépítés volt, hanem egy új fejezet is a szaunázási szokásaimban is. Ettől kezdve ősszel és télen több alkalommal is járunk csapatépíteni a wellnesses kollégákkal. És ha olyan helyen járok, ahol szintén hódolnak eme formának, akkor biztosan nem hagyom ki a lehetőséget.

Ha szeretnéd kipróbálni a szaunázásnak ezt a formáját, akkor jelentkezz be Black & Orange Wellness részlegünkön valamelyik szombat délutánra! http://www.wellamarin.hu/program-44.html 

Szaunaszeánsz Tovább
Éljenek a férfiak!

Éljenek a férfiak!

NEMZETKÖZI FÉRFINAP

2015_11_19_ferfinap.jpg

Meglehetősen régen írtam már ide a blog oldalunkra, mivel rengeteg dolog történt mostanában a hotel háza táján. Hét elején aztán, amikor elkezdtem keresni a Facebook oldalunkra a napi témákat, akkor hirtelen megtaláltam az egyik honlapon, hogy november 19. a Nemzetközi Férfinap. Tudtam, hogy a héten legalább egy bejegyzést biztosan meg fogok írni, kerül, amibe kerül. :)

Be kell valljam töredelmesen, hogy Apák Napjáról már hallottam, de férfinapról még sohasem. Ezért aztán őrült kutatásba kezdtem a témával kapcsolatban. Ami számomra érdekes, hogy mind a munkámban mind a magánéletemben meglehetősen erős önértékeléssel és egoizmussal megáldott férfiakkal vagyok körülvéve – és ez nem panasz, számomra ők a férfias férfiak – de soha egyikük száját sem hagyta el november végén az a mondat, hogy „bezzeg én megemlékeztem rólad nőnapkor, te pedig arra sem méltattál, hogy felköszönts engem férfinap alkalmából”. Úgyhogy valószínűleg az az oka annak, hogy nem ünnepeltem mindeddig az erősebb nemet, hogy ők maguk sem tudtak eme becses napról. :) Azt viszont megígérhetem, hogy részemről ettől a naptól fogva, míg világ a világ, nem csak az Erzsébeteket fogom ünnepelni november 19-én, hanem a férfiakat is.

De miről is szól tulajdonképpen a Nemzetközi Férfinap? Egyáltalán mikortól ünnepeljük? Ennek próbáltam utánajárni a mai napon.
A hivatalos források szerint már a 60-as években volt kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy a nők mellett a férfiaknak is legyen nemzetközi ünnepnapjuk. Először február 23-át jelölték ki szovjet lobbi hatására, mivel ez volt a Vöröshadsereg Napja. Azonban - és teljesen érthető módon - a világ férfi népessége nem igazán örült akkoriban ennek a kezdeményezésnek és sokkal inkább szerettek volna egy politikailag semleges napot. Végül majdnem 40 évet kellett várni arra, hogy 1999-ben Trinidad és Tobago-n megtartsák az első Nemzetközi Férfinapot, méghozzá az ENSZ támogatásával. A pontos dátumot pedig a helyi főszervező egy egyetemi professzor Dr. Jerome Teelucksingh találta ki. És miért pont november 19-e a dátum? Mert a professzor legnagyobb példaképe, az édesapja ezen a napon született. Magyarország tíz évvel később 2009-ben csatlakozott a kezdeményezéshez.

A Nemzetközi Férfinap célja, hogy felhívja a figyelmet a fiúk és a férfiak egészségére, hangsúlyozza a nemek közti egyenlőséget, elítélje a férfiak ellen szóló diszkriminációt és elismerje a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket. A szervezők minden évben más témát emeltek ki a férfiakat érintő témák közül. Így 2002-ben a béke, 2003-ban a férfiak egészsége, 2008-ban a férfiak által hozott áldozat, és 2009-ben pozitív férfi példaképeket helyezték előtérbe.
Az idei évben pedig a szexuális felvilágosítás fontossága, a családtervezés és az egészséges családkép a téma. Hiszen ahhoz, hogy az elkövetkezendőkben felnövekvő férfi generáció is érdemes legyen a Nemzetközi Férfinapra, ahhoz ezekkel a témakörökkel is fontos foglalkozni.

Személy szerint örülök, hogy találkoztam ezzel a kezdeményezéssel, mivel valljuk meg őszintén, hogy létezik olyan betegség, ami csak férfiakat támad meg és győz le, és ami mellesleg szűrővizsgálatokkal megelőzhető lenne. Létezik a negatív diszkrimináció fogalma a férfiak felé is, gondoljunk csak a nyugdíjkorhatárra, a kismamaként kapható pluszpontokra a felvételinél, vagy egy-egy gyermek elhelyezési perre válás esetén. És én úgy gondolom, hogy igenis fontos szerepet töltenek be a férfiak a társadalomban édesapaként, testvérként, egy jó barátként, társként, és férjként egyaránt.

Kedves Férfiak! Legyetek akár édesapák, fiútestvérek, jó barátok, társak vagy férjek nagyon boldog FÉRFINAPOT kívánok Nektek!

Éljenek a férfiak! Tovább
Selfie

Selfie

21. SZÁZADI ÖNARCKÉP

2015_10_21_selfi.jpg

Néhány héttel ezelőtt felvetődött az ötlet az egyik kollégánk részéről, hogy az október 23-i hosszú hétvégén csináljuk a házban selfie point-ot. Abszolút 21. századi nőnek vallom magam, de  nem igazán hallottam erről korábban, úgyhogy mindjárt rá is kérdeztem ennek a fogalomnak a lényegére. Kiderült, hogy igazából a szóösszetétel annyit takar, hogy ki van helyezve egy bizonyos pontra egy tablet, be van jelölve, hogy hová kell állni annak aki a fotón szeretne szerepelni és a tablet segítségével készülhetnek is a pompásabbnál pompásabb háttérrel rendelkező képek. Mivel igyekszünk haladni a legújabb trendekkel, így viszonylag gyorsan meg is szavaztuk az ötletet, rendeltünk tablet állványt és most izgatottan várjuk a fogadtatást vendégeink részéről.

Ahogy egyre közeledik a hosszú hétvége, egyre inkább izgat, hogy vajon vendégeink hogy fognak viszonyulni ehhez az eléggé újkeletű ötlethez. Hányan fognak odamenni, hogy lefotózzák magukat? Menni fog mindenkinek egyedül, vagy lesz aki segítségre szorul? Egyáltalán mennyire ismerik az emberek a selfie kifejezést? Gondoltam, rajtam ne múljon, én igyekszem a lehető legtöbb segítséget és bíztatást megadni ahhoz, hogy senkinek eszébe se jusson kihagyni ezt a mókát. :) Úgyhogy hét elején fel is vetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha írnék erről az új őrületről. Természetesen zöld utat kaptam, ennek eredményét pedig itt olvashatjátok. :)

A selfie egy a 2000 évek elején született és ma már hivatalosan is elfogadott angol kifejezés, melynek jelentése önfotó, vagyis olyan fénykép, amit szerzője önmagáról készít. Sokan, köztük én is úgy gondoltam, hogy ez a jelenség abszolút 21. századi dolog. De ha jobban belegondolunk, akkor mégsem teljesen igaz ez az állítás. Hiszen az emberek régen is készítettek képet saját magukról, igaz, ezeket önarcképnek hívták és némiképp időigényesebb volt az elkészítésük, mint manapság. Van Gogh vagy Ripl Rónai ugyanúgy készített magáról képet, mint Te vagy bárki más, csak nekik az okos kütyük helyett vászon és festék jutott.
Manapság azonban már bárki lehet "művész", hiszen ha sok ismerősöd van és jelen vagy több közösségi oldalon is, akkor jó eséllyel van a hétnek olyan időszaka, amikor szinte percenként villannak fel az újabb és újabb önarcképek, vagy a 21. századi nevén selfiek. Eleinte megőrültem ezektől a képektől, főleg amiatt, mert többnyire mosdókban készültek, mivel ott volt ehhez megfelelő tükör, ugyebár :). Ahogy telt-múlt az idő, kezdtem én is megszokni ezt a jelenséget, főleg azért mert szép lassan a mosdós képeket felváltották azok a fajta fotók, amiken az embernek csak a fél feje látszik, ami mókás :). (Mivel karunk többnyire nem olyan hosszú, hogy teljesen beleférjünk a kameraképbe, ezért fejünk csak részlegesen vagy elég fura szögből látható ezeken az "alkotásokon"). És hogy milyen gyorsan változik egy 21. századi kifejezés és a hozzá kapcsolódó sallangok, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a nyár folyamán fiatalok százai jelentek meg különböző fesztiválokon kezükben egy műanyag bottal, amire felszerelték az okostelefonokat és már készülhettek is a selfiek és csoportképek. Mert igen, volt valaki, aki ebben az önmutogatásban meglátta az üzletet és piacra dobta a selfie botot, aminek segítségével tulajdonképpen meghosszabítható a karunk és nincs szükségünk holmi fürdőszobai tükörre, vagy abnormális hosszúságú karra ahhoz, hogy profi képeket tehessünk fel magunkról az internetre. Komolyan úgy gondolom, hogy az ötlet kitalálója megérdemli, hogy rengeteget kaszáljon az ötletével, hiszen ez bármelyik okostelefon/tablet használónak eszébe juthatott volna.
A selfie pointot pedig már egy fantasztikus ötletnek tartom és nem azért mert nálunk is lesz egy ilyen, hanem azért, mert én is készítenék magamról fotót egy izgalmas háttérrel vagy akár jelmezben is. Végül a selfie elérte a célját nálam is, hiszen idegesítő jelenségből valami olyasmivé nőtte ki magát, amit én is ki fogok próbálni.

Szóval lényeg a lényeg, ha hétvégén a szállodánkban tartózkodsz, mindenképpen öltsd fel valamelyik jelmezünket, kattints egy fotót magadról, küldd el e-mail címedre és gyarapítsd elektronikus fotótáradat. Selfire fel!

U.I.: most olvasom, hogy a selfinek van már vadhajtása is az úgynevezett welfie, ami nem más, mint az edzőteremben készült önportré :D.

 

Selfie Tovább
Mihály napi tűzgyújtás

Mihály napi tűzgyújtás

HAGYOMÁNY VAGY ÚJ SZOKÁS?

2015_09_29_mihaly_nap.jpg

A hétfők többnyire úgy zajlanak nálunk, hogy igyekszünk letisztázni az aktuális hét feladatait. Ehhez tartozik az is, hogy kitaláljuk, hogy milyen témákat szeretnénk érinteni itt a blogoldalon és a Facebook oldalunkon. Miközben tegnap ezen folyt a tanakodás, főnököm megemlítette, hogy a hétvégén Szarvason járt, ahol részt vett egy hagyományos Szent Mihály napi tűzgyújtáson. Bármennyit is törtem a fejem ezen az információn, nem igazán ugrott be emlék arra vonatkozóan, hogy lenne ilyen néphagyományunk szeptember végén. És mivel nem a hallgatásomról vagyok híres, így aztán ezt meg is osztottam a hallgatósággal. Nos, innentől kezdve az eheti témáink közül az egyiket már ki is lőttem. :)

Azonnal lázas kutakodásba kezdtem és szerintem ember nincs a Földön, aki a Szent Mihály, a tűz és a népszokások szóösszetételeket annyiszor beírta a Google-be mint én. Tegnap odáig jutottam, hogy az ország különböző pontjain gyújtanak tüzet, de ez nem egy hosszú évszázadokra visszanyúló hagyomány, hanem egy pár éve indult országos programsorozat része.

Ma ismét nagy erőkkel és böngészőt lefagyasztó gyorsasággal indultam neki az információgyűjtésnek. Az eredmény nem változott, pedig esküszöm, hogy nagyon kerestem. De ha már úgy alakult, hogy ennyi időt és energiát belefektettem, akkor úgy gondoltam, hogy tűzgyújtás nélkül is írni fogok Szent Mihályról és a hozzá kapcsolódó szokásokról, megfigyelésekről.

Szent Mihály napjának gazdasági és egyházi vonatkozása is van. Az egyház szemében Mihály Isten elsőszámú angyala, aki letaszította Lucifert a mennyországból. Magyarországon úgy tartották, hogy Mihály angyal az emberi jó és rossz cselekedetek mérlegelője és ő kíséri át a holt lelkeket a túlvilágra. Szent Mihály ezek mellett a harcosok és a rendőrök patrónusa; a fűszeresek, az ejtőernyősök és a radiológusok védőszentje.

Ez a nap a magyar hagyományokban gazdasági év fordulója, melyhez számos szokás és megfigyelés kapcsolódik. Az ország legtöbb részén ekkor hajtották be az állatokat a legelőkről és adtak számot a gazdának a pásztorok. A nőknek tilos volt ezen a napon dolgozniuk; aki mosott annak a hiedelem szerint kisebesedett a keze, aki pedig mángorolt, annak az év hátralévő részében a háza felett dörgött az ég. Úgy tartották, hogy aki ezen a napon gatyát hord, vagy szalmakalapot, attól nem érdemes tanácsot kérni, mivel aki még ilyenkor is nyári ruhát visel, annak nincs túl sok sütnivalója. A füvet állítólag ilyenkor már harapófogóval sem lehet kihúzni a földből, mivel az ősz már visszavonhatatlanul beköszöntött.

Időjárási megfigyelések is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Ha ezen az éjszakán a juhok, disznók, birkák közel fekszenek egymáshoz, hogy melegítsék egymást, akkor hosszú erős télre lehet számítani.

Ezen a napon kezdődik az úgynevezett kisfarsang, ami egészek Katalin napjáig (november 25-ig) tart. Ekkorra felforr az újbor és megkezdődik a karácsony előtti mulatozás is. Ez volt a szüreti bálok és a lakodalmak ideje. A régi szokások szerint kisfarsang után egészen nagyfarsangig (húsvét előtti időszak) tilos volt esküvőt tartani vagy bálozni.

Szóval kedves olvasóim, jól jegyezzétek meg, ha még idén szeretnétek férjhez menni / megnősülni, akkor már ma kezdjetek hozzá a megszervezésnek! Ha pedig épp az őszi bál megfelelő időpontját keresitek, akkor már legalább abban biztosak lehettek, hogy a legmegfelelőbb időpont valamikor november 25-e előtt van.

És ha tűzgyújtással szeretnétek megünnepelni Szent Mihály napját, akkor ne tartson vissza titeket, hogy ennek nincs régre visszanyúló hagyománya, hanem legyetek talpraesettek és kezdjetek el Ti hagyományt teremteni!

u.i.: Azért mielőtt hatalmas gyújtogatásba kezdenétek, érdemes utána járni a lakóhelyetek helyi tűzgyújtási rendeletének is. :)

Mihály napi tűzgyújtás Tovább
Őszi arcápolás

Őszi arcápolás

A'LA PANDHY'S

2_1_1.jpg

Meglehetősen különböző hölgyemények erősítik csapatunk tagjait, már ami a szépségápolási szokásainkat illeti. Itt van például a sminkelés kérdése.

Van, akinél az arcsmink a mindennapok része, van aki "csak" hétvégenként sminkel és itt vagyok én, aki sátoros ünnepekkor is sajnálja az időt eme tevékenységre.

Szerencsémre akad 1-2 barátnőm, akik már ismerik a varázsszavakat, és tudják, hogy egy bögre teával a kezemben tudok akár 10 percig is nyugton ülni. Ez az idő pedig Nekik bőven elég arra, hogy néhány ecset és színes tégely segítségével átváltoztassák az egész arcszerkezetemet, többnyire a józan ész határain belül. :)

Persze a szépségápolás nem csupán a sminkelésből áll, sőt... Bőrünknek és legfőképpen arcbőrünknek ugyanúgy szüksége lenne az egész éves odafigyelésre, mint szervezetünk bármely más részének.
Be kell valljam töredelmesen, hogy ebben sem én vagyok a leginkább követendő példa. A bőröm rendszerint tiltakozik mindenféle kencével szemben, ebből aztán arra a következtetésre jutottam, hogy köszöni szépen, ő így van jól. Persze néha elkap a hév és kipróbálok 1-1 új terméket, de szerencsétlenek többnyire ajándékszatyorban végzik.

Ezért aztán amikor megkaptam rendíthetetlen főnökömtől a feladatot, hogy írjak bejegyzést az őszi szépségápolásról, és a sminkelésről, akkor eljött a pillanat, hogy segítséget kérjek. Ugye a sors ironiája, hogy ilyen "életúttal" egy wellness hotelben dolgozom, de igazából ez a szerencsém is, mert így a segítség is kéznél volt. Wellnessünk lelkes vezetője, aki egyben a barátnőim nem túl népes táborának is oszlopos tagja, szívesen sietett a segítségemre.
Szerinte ősszel az a legfontosabb, hogy felkészítsük bőrünket a rideg-hideg télre. Hogy ő mire esküszik? Nos a Pandhy's-ra. Én pedig összeszedve az összes bátorságomat bemerészkedtem a kozmetikai kezelőbe, hogy saját szememmel győződhessek meg a termékek hatékonyságáról. Ugyanis közel egy éve szállodánk is a Pandhy's termékeit használja.

Némi fenntartásom volt a dologgal kapcsolatban, de meg lettem nyugtatva, hogy a Pandhy's egy natúr kozmetikai termékeket gyártó cég, melynek legfontosabb tulajdonsága, hogy nem okoz allergiát, mivel teljes mértékben természetes alapanyagokat (ezt jelenti a natúr kozmetikum kifejezés) tartalmaz, ennek köszönhetően bárki (én is) bátran kipróbálhatja. És ez nem csak a krémjeikre, hanem a sminkjeire is igaz.

Innen jelentem, hogy napi egy arcmasszázs a Föld összes lakójának alanyi alapon kellene, hogy járjon. :) Illatos, puha és kellemesen felfrissült arccal kiállni a világba, varázsütésre megoldana jó sok problémát a világban. Szerintem.
A másik nagy felfedezésem, hogy a sminkelést ki lehet bírni teásbögre nélkül is. Na jó, nem annyira élvezetes, de ezt inkább a teafüggőségem mondatja, vagyis íratja most velem.

Én, aki abszolút a természetesség híve vagyok (kivéve az élénk hajszín), egyáltalán nem szerettem volna burgundivörös rúzst, bármennyire trendi is ez idén ősszel. De ebben is sikerült konszenzusra jutnunk a kozmetikus kolleginával, hiszen egy füstös szem mellé (ami szintén hozzátartozik az idei őszi sminktrendhez) már abszolút elegendő némi világos alapozó (ami hidratál is, mivel a poralapozóbólból báziskrém segítségével folyékony állagú TÁPLÁLÓ alapozó válik, hoppácska) és egy natúr színű shea vaj tartalmú ajakápoló. Mindezek után ősziesen divatos színekben és felfrissülten tipeghettem ki a kezelőből. Már megérte felkelnem. :)

Lehetséges, hogy ennek a bejegyzésnek köszönhetően az én arcápolási szokásaimban is új fejezet nyílik? Ki tudja... Addig is javaslom mindenkinek, hogy tegyen egy próbát, ha felénk jár és adjon egy esélyt a természetes szépségnek!

2_2_1.jpg

Őszi arcápolás Tovább
Timi eszméletlen világa

Timi eszméletlen világa

WELLANIMÁTOROK 3. RÉSZ

1t.jpg
Azt hiszem, hogy minden gyermek életében nagyon fontos, hogy ki az, akivel eltölti az idejét, pláne, ha ez a valaki nem valamelyik családtagja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatjuk azon kolléganőinket, akikkel szállodánk animációs foglalkozásain lehet találkozni, kicsit közelebbről megismerve az ő személyüket. WELLANIMÁTORAINK között vannak, akik egész éves csapattagjaink és vannak, akik egy-egy nyáron csatlakoznak hozzánk. :)    

Mindenki másképp csinálja, tartja a mondás. És ez abszolút igaz arra is, hogy ki hogyan válik WELLANIMÁTORRÁ nálunk. Van, aki gyerekek között képzeli el az életét és úgy érzi ez a megfelelő munkakör az edzéshez; van, akinél a sors hozza úgy, hogy lehetősége nyílik kipróbálni ezt a szerepkört és van, aki eredetileg munkaügyesnek jelentkezik hozzánk a szállodába, majd animátor lesz belőle :). Nos a mi Timink a legutóbbi eset tökéletes mintapéldánya.

Timi február végén megtalálta a hirdetésünket egy újságban, amiben munkaügyest kerestünk. Először nem is akart jelentkezni, aztán egyik délután hirtelen felindulásból mégis elküldte az önéletrajzát. Be is hívta a vezetőség egy meghallgatásra, azonban hamar kiderült, hogy sokkal alkalmasabb lenne animátornak, mint munkaügyesnek és mivel animátorra is szükségünk lett volna, ezért végül meggyőzték, hogy ez lenne a megfelelő munkakör számára. Így történt, hogy a következő héten Timi már gyermek koszorúban serénykedett ManóMŰHELYÜNK asztalainál.

Timivel való első személyes találkozásunk sem váratott magára sokáig. Három-négy napja dolgozhatott nálunk; a házban épp Nőnapi programok zajlottak, amikor Timit betanító kolléganőnk reggel felhívta a főnökünket, hogy ő akkor többet nem jönne már dolgozni. Estére már meg volt hirdetve a MiniDISCO, de Timi még a kollégák nevét sem tudta, nemhogy a zenés koreográfiákat. Csörgött a telefonom, főnököm közölte, hogy baj van, nincs estére táncos animátor, mi legyen? Nem volt mit tenni két bevásárlás között berobogtam a szállodába, bemutatkoztam Timinek, hogy én lennék az egyik elődje, aki már továbblépett más munkakörbe, de ne izguljon egy MiniDISCO-t bármikor levezénylek még éjjel álmomból felkeltve is. :) Az esti program teljesen rendben lezajlott, Timi megnyugodott és mindenki elégedetten mehetett haza aludni.

A következő napok már nyugodtabban teltek így aztán volt időnk egy kicsit jobban megismerni egymást. Az nagyjából azonnal leesett számomra, hogy az új kolleginának egy valódi társasági ember, akinek gyilkos a humora és ő saját maga is nagyon jól szórakozik saját magán. Aztán szép lassan az is kiderült, hogy vele olyan dolgok történnek meg, amiket a legjobb forgatókönyv írónak sem jutna eszébe papírra vetni és mindez abból adódik, hogy egy icipicit szétszórt. Mindannyiunknak van legalább egy olyan története Timiről, amit élete végéig emlegetni fog. Főnököm például hónapok óta ki szeretné próbálni, hogy milyen lehet parfümmel öblíteni a ruháit, mert Timinek egy mosás alkalmával véletlenül sikerült ezt megvalósítania és ruhái hetekig illatoztak. Én azon vidultam nagyot, amikor ablaktisztító helyett vízkőoldóval mosta le az autójának az ablakát. A festés szerencsére túlélte a mutatványt. De legutóbb egy csapatépítésen azt is elmesélte, hogy egy utazása alkalmával ülésestől-mindenestől eltűnt egy egyterű autó hátuljában. Nem azért mert nagy fékezés vagy kanyar volt. Nem. Vele ezek a dolgok egyszerűen csak megtörténnek. Ő a legvidámabb pesszimista az egész földkerekségen, mert miközben felvázolja, hogy milyen szerencsétlen, annyira jót röhög saját magán, hogy az az érzésed, hogy ő tulajdonképpen örül ezeknek a történéseknek. :) És persze együtt vinnyogsz vele, mert ehhez ért ő igazán. A szórakoztatáshoz.

Timi is, mint az összes eddig bemutatott hölgyemény, tulajdonképpen mindent szeret csinálni, amit a ManóMŰHELYBEN lehetséges. Emellett borzasztóan kreatív is, nem nagyon tudunk neki olyat mondani, amitől ő megtorpanna. A MiniDISCO pedig azóta minden eddiginél jobban pörög. Timi betanulta az összes régebbi koreográfiánkat, sőt, újabbakat is összedobott.

Mára Timi a WELLANIMÁTOR pozíció mellé nyugodtan megkaphatná a ház komikusa címet is. Javasoltam neki, hogy ha az életében bármikor pályamódosításra adná a fejét, akkor adja ki a történeteit könyvben, mert ilyen hihetetlen történeteket kitalálni sem lehet, mint amik vele megestek. Remélem, hogy sokáig fogunk még együtt dolgozni bolondozva és hangosan vigyorogva úgy, ahogy tulajdonképpen szeretünk. :)

Timi eszméletlen világa Tovább
Virág beszédes világa

Virág beszédes világa

WELLANIMÁTOROK 2. RÉSZ

1_2.jpg

Azt hiszem, hogy minden gyermek életében nagyon fontos, hogy ki az, akivel eltölti az idejét, pláne, ha ez a valaki nem valamelyik családtagja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatjuk azon kolléganőinket, akikkel szállodánk animációs foglalkozásain lehet találkozni, kicsit közelebbről megismerve az ő személyüket. WELLANIMÁTORAINK között vannak, akik egész éves csapattagjaink és vannak, akik egy-egy nyáron csatlakoznak hozzánk. :)    

Az első találkozás egy új kollégával számomra mindig nagyon izgalmas dolog. És szerintem mindannyian úgy vagyunk az életünk minden területén, hogy az első nagy találkozásokra mindig készülünk, elképzeljük, hogy a másik ember milyen lehet, hogy néz ki, milyen lesz majd vele együttdolgozni, együttműködni, már majdnem csak együttélni. Magam is így vagyok ezzel és épp most meséltem el Virágnak, hogy ez a mi esetünkben milyen vicces volt az én szemszögemből nézve. Annyi információm volt az új kolléganőről, hogy amiatt jön hozzánk, mert a nyáron a férje nálunk lesz gyakorlaton és mivel Ő iskolában dolgozik, ezért nyáron temérdek ideje van, és szívesen dolgozna egy helyen a párjával. Elképzeltem, hogy egy kedves tanító nénivel milyen egyszerű lesz az élet, hiszen ő látott már egyszerre akár 20 gyereket is, és az évek meg a rutin nagyon sokat lendíthet az ember munkáján, ha animátornak áll.

Amikor elérkezett a nagy nap és először találkoztunk, akkor viszont a fejemben lévő képet teljesen újra kellett rajzolnom. Ott állt velem szemben egy nagyon fiatal mosolygós lány, aki Krauszné Szabó Virágként mutatkozott be. És ekkor esett le, hogy az ember lánya fiatalon, akár a húszas évei elején is férjhez mehet :).

Aztán ahogy beszélgettünk arra is rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen az évek és a rutin mit sem számít, hiszen annak idején engem is a gyerekek szeretete irányított erre a pályára.

Az első találkozásunk óta többször is volt szerencsém együtt dolgozni Virággal, akit imádnak a gyerekek és a szüleik is. Egyre több dolgot tudtam meg róla, többek között azt is, hogy ő nem csak egy szimpla tanító néni, hanem konduktor. Van egy kis tornaterme, ahol mozgássérült gyerekek fejlesztésével foglalkozik, amíg a gyerekek társainak tornaórájuk van. Kiderült róla, hogy imád lovagolni, fest, biciklizik és még gitározni is megtanult, a gyerekek kedvéért. Szóval egy nagyon megnyerő és vidám személyiség.

Virágnak is megemlítettem nagyjából két hete, hogy írnék néhány sort róla a blogoldalunkon. Nos, ő sem az a magamutogató típus J. Két napja megkerestem, hogy lassan itt az idő, aztán ma már nem engedtem „elmenekülni”. Sok dolgot megtudtam ugyan ez alatt a néhány hét alatt Virágról, de azért az ember mindig megtudhat újabb és újabb információkat. Kiderült, hogy Virág is, akárcsak Eszti nagyjából mindent szeret csinálni, ami a ManóMŰHELYHEZ köthető. De legjobban nem is egy-egy foglalkozást szeret, hanem azt, hogy amikor kimegy a vendégek közé, akkor a gyerekek megismerik, beszélgetnek vele, örülnek neki. Számára ez mindennél jobb érzés.

A kedvenc története az animátori munkájával kapcsolatban pedig egy hároméves, rendkívül bájos és eleven kislány anyukájához kapcsolódik. Virág ugyanis mindenre rá tudta venni a makrancos kishölgyet, amire az anyukájának nem sikerült. Egyik este aztán a hölgy nem bírta tovább és megkérdezte Virágot, hogy ezt a rábeszélő készséget tanítják-e valahol?

Nem, nem tanítják. Kolléganőnknek ez veleszületett tehetsége. És én személy szerint reménykedek abban, hogy ha augusztus végén el is válnak útjaink, azért a jövőben valamikor kamatoztatni fogja még ezt a képességét, mint WELLANIMÁTOR csapatunk tagja.

 

 

Virág beszédes világa Tovább
Esztink színes világa

Esztink színes világa

WELLANIMÁTOROK 1. RÉSZ

1_eszti.jpg

Azt hiszem, hogy minden gyermek életében nagyon fontos, hogy ki az, akivel eltölti az idejét, pláne, ha ez a valaki nem valamelyik családtagja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatjuk azon kolléganőinket, akikkel szállodánk animációs foglalkozásain lehet találkozni, kicsit közelebbről megismerve az ő személyüket. WELLANIMÁTORAINK között vannak, akik egész éves csapattagjaink és vannak, akik egy-egy nyáron csatlakoznak hozzánk. :)     

Az elsőként bemutatkozó kolléganőnk WELLANIMÁTOROS története két évvel ezelőttre nyúlik vissza. 2013. július közepén a nyári csapatunk egy fiatal kolléganője egyik pillanatról a másikra felmondott. Nem mondanám, hogy kitörő örömmel fogadtuk a hírt, de még mielőtt elkezdhettünk volna izgulni azon, hogy akkor most hogyan tovább, főnökünk egy szerény, sötétbarna, hosszú hajú kedves arcú lánnyal lépett be ManóMŰHELYÜNKBE. Kiderült, hogy ez a visszahúzódó, törékeny lány, nevezetesen Farkas Eszter, vagyis Eszti, ahogy gyermek vendégeink szólítják, lesz a mi új kolleginánk. Talán a megkönnyebbülésnek vagy már az első látásra pozitív benyomásnak, esetleg mindkettőnek :) köszönhetően bátran kijelenthetem, hogy eddig még soha nem örültem ennyire egy új csapattagnak, mint Neki.

Ahogy főnökünk magunkra hagyott minket, meg is rohamoztuk kérdéseinkkel, melynek során kiderült, hogy Eszti Sopronban német nemzetiségi óvodapedagógusnak tanul és nem egy szószátyár típus, vagyis csak úgy lehet róla megtudni még több információt, ha kérdezünk. Sebaj, gondoltam, biztosan izgul, végül is ki nincs így ezzel az első napján és különben sem lehet mindenki olyan extrovertált személyiség, mint én. Teltek múltak a napok, és azt vettem észre, hogy a gyerekeket és minket, animátorokat is egyre jobban beszippant az új kolléganő személyisége. Eszti ugyanis mindig halkan és nyugodtan beszél, a hallgatóság pedig szinte csüng a szavain, minden kislány mellé akar ülni, az ő kezét akarja fogni. :)

Hamar eltelt az akkori egy hónap nekünk is. Esztivel könnyen és jókedvűen tudtunk együtt dolgozni, főleg azért mert még a furcsának tűnő ötletekre is, mint „szabályok nélküli színezés” nyitott volt, és büszkén vállalta az így létrejövő műalkotás piros tengerének és zöld égboltjának remek színválasztását! J Nagyon sajnáltuk, mikor tavaly kiderült, hogy egyéb elfoglaltságai miatt nem tud újra velünk „vakációzni”. De ugye, ami késik, nem feltétlenül múlik, így nagy örömömre Esztitől se kellett végleg búcsút venni, bár ezt idén tavaszig még nem tudtam. :)

Egy szép napsütéses tavaszi napon, a siófoki plázában korzózva ugyanis véletlenül összefutottam vele és pár szó váltása után megkérdezte, hogy lenne-e lehetősége idén egész nyáron nálunk dolgozni. Majd ki ugrottam a bőrömből a hír hallatán, amit másnap azonnal el is újságoltam a főnökömnek. Szerencsére főnökömet sem kellett sokat, egész pontosan egyáltalán nem kellett győzködni, így gyors telefonos és személyes egyeztetések után Eszti ismét a kolléganőm lett.

Elérkezett a nyár, megkezdődött a WELLAKÁCIÓ és Esztivel újra a ManóMŰHELYBEN ültünk sok apró vendég társaságában. Még mielőtt mindenki azt hinné, hogy az elmúlt két évhez képest semmi sem változott, gyorsan elmondanám, hogy az akkori szerény, visszahúzódó leányzó sokkal határozottabb és magabiztosabb lett, miközben megtartotta a gyermekeket mágnesként magához vonzó nyitottságát, odafigyelését. Mindennek ellenére Eszti továbbra sem beszél sokat, na jó talán kicsit többet, mint anno, így mikor megkerestem azzal a kérésemmel, hogy írnék róla a blogoldalunkon egy cikket és ehhez kifaggatnám egy kicsit, nagyon izgatott lett.  

Hogy gyorsan eltereljem a figyelmét bele is csaptam a közepébe, és feltettem a kérdéseimet. Bájos kolléganőm némettanárnő anyukájának köszönheti német nyelv és gyermekek iránti szeretetét. Ennek köszönhető, hogy továbbtanulása céljául a fentebb említett soproni német nemzetiségű óvodapedagógus szakot választotta illetve, hogy két éve, a siófoki újságban megjelent gyermek animátor hirdetésünkre jelentkezett. Ugyan jelentkezésének pillanatában nem sok elképzelése volt, hogy az animátor pontosan mit is csinál, de mivel a „gyermek” szó előtte állt, ezért úgy gondolta, az csak jó lehet.

Kiderült számomra, hogy önmagának kifejezésére sokunkkal ellentétben nem csak a verbális kommunikációt, sőt sokkal inkább rajztehetségét használja. Ebben a tudományban is igyekszik elmélyedni, kifejezetten érdekli a jobb agyféltekés rajzolás. Részt is vett egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon, ahol a rajzoláshoz való eddigi viszonyulását megváltoztatta és a rajzolást új szemléletbe, megközelítésbe helyezte. Az itt tanultak alapján a gyerekeket és minket is arra buzdít, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy hogyan is fog majd az általunk rajzolt kép sikerülni, inkább élvezzük ki a rajzolás folyamatát, élményt szerezve magunknak.

Nem túl meglepő módon a ManóCLUB foglalkozásai közül is a rajzolás és a színezés a kedvence, főleg ha szép időben a ManóPARTON, vagyis a strandon csinálja. :) Ittlétének egyik legkedvesebb története is a színezéshez kötődik. Történt ugyanis, hogy WELLAHEROS hetünkön Eszti mellett egy kisfiú pókember kifestőt színezett, amin a pókember egy ablak előtt állt. Miután a fekete-fehér pókember színesre váltotta alakját és a kisfiú elérkezett a pókember mögötti ablak kiszínezéséhez az alábbi kérdést tette fel: „Eszti, van neked átlátszó színesceruzád, amivel az ablakot kiszínezhetem?” mire Eszti „Az sajnos nincs, de van egy ollóm, amivel kivághatod az ablaküveget és akkor átlátszó lesz.” Még most is mosolyog, miközben a történetet nekem meséli, hogy az első hallásra butuskának tűnő kérdés végülis teljesen logikus! Ezért is szereti a gyerekeket, mert máshogy látják a világot és más megközelítésben kezelik a körülöttük levő dolgokat!

Pörög az idő, így közeleg már az augusztus vége, amíg Eszti biztosan nálunk dolgozik. Azért reméljük, hogy ennek a pár hétnek az elteltével nem végleg veszünk majd tőle búcsút, de ez persze a jövő zenéje! :)

 

 

Esztink színes világa Tovább
KABALA HUGI SZÜLETÉSE

KABALA HUGI SZÜLETÉSE

WELLAMARI SZÍNRE LÉP!

wellamari.jpg

Kabala figuránként napvilágot látott WellaMANÓNK igen nagy sikert aratott gyermekvendégeink körében és persze nálunk, kollégák között is. A szemében kis huncutság, vidám kerek arcocskája, mindig máshogy lelapuló, hegyes fülecskéje mindenkit levett a lábáról. A gyerekek szinte versenyeztek, hogy az esténként felolvasott ManóMONDA alatt MANÓ kinek az ölében ülhessen. Mígnem tavaly nyáron egy közös ManóMONDA olvasás után egyik vendég kislányunk kendőzetlen, gyermeki őszinteséggel kifejtette, hogy milyen igazságtalan, hogy a WellaMANÓ fiú és nem kislány, pedig kislányként még mennyivel aranyosabb lenne egy kis rózsaszín ruhában, arról nem is beszélve, hogy akkor milyen sokkal izgalmasabb babázós játékokat lehetne vele játszani. De hát így, hogy WellaMANÓ kisfiú, csak a fiúknak való!

Na, ez volt azon kevés pillanatok egyike, mikor szóhoz sem tudtunk jutni. Be kellett látnunk, hogy van némi igazsága ennek a nagyon logikusan gondolkodó, pöttöm lánykának. Nőiesen bevallva „bökte is a csőrünket” rendesen, hogy erre egyáltalán nem is gondoltunk, pedig szinte csak nők foglalkozunk a programszervezéssel. :) Úgyhogy igyekeztünk gyorsan pótolni ilyetén hiányosságunkat és a szezon után ősszel rögtön meg is kezdtük Manólányunk tervezését!

Na de ki is legyen a mi Manólányunk és hogyan is hívják? A névválasztás WELLAMARIN szállodanévvel mondhatjuk, hogy adott volt, vagyis nem volt más dolgunk, minthogy elhagyjuk a szóvégi „N” betűt és már meg is volt WellaMARINK neve! :) Mivel legalább egy, de inkább két évvel fiatalabb lesz WellaMANÓNÁL és aranyosságában illetve bájos kis fülecskével Manóra fog hasonlítani, így a Manó hugi relációban maradtunk. Minden adott volt egy rózsaszín ruhás kis Manólány tervezéséhez és megvalósításához, legalábbis ahogy azt elsőre gondoltuk.

Eggyel azonban nem számoltunk, mégpedig hogy milyen az, amikor sok nő véleményt alkot arról a majdani lánykáról, aki az ő ideáját képes megtestesíteni. És előkerültek a fontosabbnál fontosabb kérdések! Milyen is egy bájos Manólány haja? Hosszú vagy rövid, göndör vagy egyenes, kieresztve, összefogva vagy befonva hordja majd a haját? Legyen esetleg e frufruja is? Vagy milyen színű legyen a szeme? Kék, zöld esetleg barna? És milyen hosszú legyen a ruhácskája? Mini, térdigérő vagy még hosszabb? Legyen e virág a sapkáján? És ha igen, akkor az szimmetrikusan vagy aszimmetrikusan legyen elhelyezve? És a legfontosabb! Mennyire legyen kerek az arcra és milyen legyen a testalkata?  

Így utólag egyáltalán nem bánom, hogy az elsőszülött Manónk fiú lett, mert nem biztos, hogy ezek után nekivágtunk volna mégegyszer, hogy újra és újra konszenzusra jussunk valamilyen nagyon fontos kérdésben. A lényeg, hogy idén nyáron megszületett és minél többet nézzük, annál jobban szeretjük, még ha annó szívünk mélyén nem is minden részlettel értettünk egyet! :) Reméljük, hogy WellaMARI kishölgy vendégeink tetszését is elnyeri, aki bátyával, WellaMANÓVAL együtt aranyos színfoltjai ManóMŰHELYÜNKNEK.

testverpar.jpg

KABALA HUGI SZÜLETÉSE Tovább
Egy kabala születése

Egy kabala születése

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT WELLAMANÓ!

2015_07_28_wellamano.jpg

Nyaranta a Balaton déli partján, de legfőképp Zamárdiban pici gyermekektől hangos a strand. Erről már a szálloda nyitása előtt, az építkezés során is meggyőződhettünk, így előrevetíthettük, hogy a szállodában szép számmal számíthatunk felnőtt vendégeink mellett gyermekekre is. Azt nem tudom, hogy ez a gondolat önbeteljesítő jóslattá nőtte ki magát vagy csak megkerülhetetlen törvényszerűség, de a feltevés beigazolódott és mind a mai napig aranyosabbnál aranyosabb apróságok látogatnak el hozzánk.

Öröm ez a kollégáimnak és nekem, hiszen előszedhetjük gyermeki énünket és gyermekprogramjaink szervezése során újra élhetjük gyermekkori élményeinket. És kinek ne lenne emléke legalább egy aranyos plüss figuráról, aki az ágyunkban mellettünk fekve a lámpa leoltása után elűzte félelmeinket és vigyázott álmainkra, míg aludtunk? Vagy akivel izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat találtunk ki és éltünk át bejárva fantáziánk mélységeit és magasságait? Nálunk mindenkinek volt, így megszületett a gondolat, hogy miért is ne lehetne a vendég gyerekeknek és kicsit nekünk is a szállodát megszemélyesítő főhősünk, kabalánk? Na de milyen legyen?

Persze erről igen megoszlottak a vélemények. Ki hitte volna ugye? A csapat állatbarát része egy balatoni madár személyében idealizálta meg leendő plüss figuránkat. Ezt azzal magyarázták, hogy a Balaton vizén nagyon szép hattyúk és vadkacsák úszkálnak, akiket etetni is lehet, ráadásul az egykor televízióban futó Nils Holgerson sorozat kiváló ötleteket adhat majdani madarunk történeteihez, kalandjaihoz. A csapat másik része az első emeleti hajóosztályról elnevezett Kalóz játszóház nevéből indult ki és valamilyen aranyos kalóz figurában vizualizálta a kabalánkat, már csak azért is, mert inkább „emberszabású" figurát szerettek volna mintsem valami állatot, hátha a gyerekek egy részének van valami fóbiája, fenntartása a kiválasztott állattal szemben. És valljuk meg van is igazság ebben, úgyhogy az „emberszabású” vonalon gondolkodtunk tovább. Na de nehogy már egy kalóz legyen, aki általában negatív szerepben, rosszalkodva tűnik fel! Nem maradt más hátra, minthogy tovább gondolkodjunk, így előkerültek a tündérek, a törpék és a manók! A tündér túl lányos, a törpe pedig megint csak lehet gonosz is, így maradtunk a manónál, mely szó akár egy nevet is jelenthet.

Megvolt a WellaMANÓ név, már csak a vizuális megjelenítés váratott magára. A csapat egyik kreatív hölgye kéréseinek figyelembe véve, hogy a több száz közül csak a fontosabbakat említsem, legyen kék nadrágja és sipkája, legyen nyakkendője, mosolyogjon, megrajzolta a mi kis Manónkat, aki a képernyőről visszamosolyogva egy csapásra belopta magát a szívünkbe. :) Kerestünk hát egy plüss figurákat gyártó céget és elküldtük nekik WellaMANÓ rajzunkat, hogy valósítsák meg. Több hetes egyeztetés, próbafigurák megtekintése után 2013. július 28-án megszületett hőn áhított kis kabalánk, aki nagyban a ManóMŰHELYÜNKBEN, kicsiben pedig már több mint száz gyermek gondozásában csal mosolyt mindennapjainkba. Boldog 2. szülinapot WellaMANÓ! :)    

Egy kabala születése Tovább
Győrfi Pál

Győrfi Pál

A MI HÉTKÖZNAPI HŐSÜNK :)

0.jpg

Nem tudom, ki mennyire hallgat rádiót a mindennapjaiban, de én viszonylag sokat a napi Budapest – Zamárdi - Budapest távolság megtétele alatt. Az egyik ilyen reggeli utazásom során, a kocsiban ülve egy új magyar dal, Deniz – Csoda című száma szólalt meg a rádióban. Az első hallásra könnyed zongora dallamokra rappelt szöveg meglepetésemre igen komoly mondanivalót rejtett magában. Miközben hallgattam a zenét rádöbbentem arra, hogy ahogy más is, én is hajlamos vagyok a mindennapok folyamatos, nélkülözhetetlen és természetessé vált dolgai felett elsikkadni, és csak a kiugró, Superman vagy Batman szerű teljesítményeket értékelni. Pedig lássuk be, hol érdekelnének minket a szuperhősök, ha a mindennapjaink hősei; a szüleink, a gyerekeink, a barátaink illetve a jólétünk biztosításáért felelős rendőrök, tűzoltók, orvosok, ápolók, mentősök és még sokan mások nem gondoskodnának rólunk?

Eme élményemet megosztva kollégáimmal azon kezdtünk el gondolkodni, hogy mi lenne, ha a szálloda nyári programjai között, egy BeszélgetőSHOW keretében közelebbről megismerkedhetnénk a mindennapok hőseinek egyikével. Na de hogyan lesz ez érdekes egy éppen nyaraló szállóvendégnek? Talán úgy, ha egy nagyon szimpatikus, televízióból jól ismert személyt hívunk meg, hogy avasson be minket a számunkra közel sem mindennapi életvitelébe. És, hogy ki is lenne erre a legalkalmasabb? Győrfi Pál, aki volt oly kedves és időt szakított ránk, hogy eleget tegyen meghívásunknak és megválaszolja vendégeinkkel közösen feltett kérdéseinket.

Így történt, hogy tegnap este fél kilenckor Bohém Bowling Cafénk teraszán egy laptoppal a kezében megjelent Győrfi Pál. Nem csalódtunk élőben is ugyanolyan szimpatikus és energikus, mint a képernyőn. Magassága azonban néhányunkat meglepte, melyet kollégám halkan szóvá is tett „nem is gondoltam, hogy ilyen magas, valahogy a TV-ben ez nem jött le”. Ezek szerint a nyilatkozatai alatt nem állnak mellette, vagy legalább is alacsonyabbak nem. :)

A beszélgetés során sok érdekes dolgot tudhattunk meg, miszerint a mentős szóhasználat egyáltalán nem helyes, helyette a mentő szó lenne helyénvaló annak ellenére, hogy ezt az autóra is, illetve a köznyelvben kizárólag az autóra használjuk. Ha már mentőautó, akkor megdöbbentő, hogy ennek a beszerzése minden felszereléssel kb. 50 millió forintért lehetséges, hogy a közel 1 milliárd forintos mentő helikopterről ne is beszéljünk. Nem olcsó mulatság.

Kiderült az is, hogy miért nem dolgoznak nők a mentőszolgálatnál. Előírás ugyanis, hogy egy nő egyszerre mekkora súlyt emelhet meg, de mivel egy átlag ember testsúlyának fele több ennél, és mivel az eseteknél nincs lehetőség szelekcióra, ezért aztán a hölgyek nem lehetnek mentősök. Legalábbis manapság. És hogy bármikor lehetséges lesz-e? Az a jövő zenéje…

Számunkra az egyik legmeglepőbb adat az volt, hogy Budapesten sokkal nehezebb mentősöket alkalmazni, mert az alternatív munkalehetőségek száma jóval több a fővárosban, mint vidéken. És valljuk meg, ki akar kevés fizetésért mind fizikailag, mind szellemileg mind lelkileg megterhelő munkát végezni?

És ha már a fizetéseknél tartunk, akkor újabb hungarikumra bukkanunk. Más országoktól eltérően,  Magyarország az egyetlen olyan ország, ahol a mentősök közalkalmazottak és a közalkalmazotti bértábla szerint sorolják be a fizetésüket. Győrfi Pál azt is elmondta, hogy ha csak 1000,- forinttal emelnék meg a mentősök béren kívüli juttatását, akkor az nagyságrendileg plusz 120 milliárd forintba kerülne az államnak. Azért azt halkan megjegyezném, hogy abban a szállóvendégek és mi szállodai alkalmazottak is egyetértettünk, hogy nagyon sok dologra költ az ország hatalmas összegeket, és szerintünk inkább erre kellene a pénzt fordítani.

De hogy ne csak a negatívumokat említsem, mindenképpen szeretném leírni azt is, hogy ugyan az országban egyetlen gyermekmentő autó áll rendelkezésre, de ez a jármű benne van a világ 10 legjobban felszerelt gyermekmentő autója között, aminek még a tanulmányi út alkalmával hozzánk látogató norvég mentős kollégák is a csodájára jártak. Azt hiszem, hogy erre igazán büszkék lehetünk.

És hogy milyen maga Győrfi Pál? Minket személy szerint lehengerelt energikusságával és karizmatikus kiállásával. :) A négy gyermekes családapa már gyermekkora óta mentőzni szeretett volna és ezt az álmát maradéktalanul meg is valósította. Önmagát egy "derűs pesszimistának" tartja, aki "biztonsági játékos" az életben, de azt hiszem, hogy nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez nem hátrány az ő esetében.

Nagyon köszönjük ezt a tanulságos estét. Reméljük, hogy civilként, és csakis civilként hamarosan újra szállodánkban köszönthetjük. Sok sikert, kitartást és egészséget kívánunk Neki a további munkájában!

Győrfi Pál Tovább
Megálmodtuk, berendeztük, kifestettük

Megálmodtuk, berendeztük, kifestettük

MANÓMŰHELY ÚJRATÖLTVE

2015_07_15_manomuhely.jpg

Szállodánkba lassan második éve üzemel a ManóMűhely, ahol kicsi kezek szorgos munkájával készülnek a szebbnél szebb alkotások WellaManó és animátor segédei gondos felügyelete mellett. Az idei évben úgy határoztunk, hogy felújítjuk ezt a kis kuckót, hogy még vonzóbb legyen a hozzánk betérő kicsi és nagy vendégek számára.

A felújítást két fázisban vittük véghez, egy kicsit Mekk Mester módjára. :)  Első körben megérkeztek a szép új bútorok; asztalok, székek és egy óriási gardróbszekrény formájában. Ezeket még nyári szünet első napjaiban összeszereltük és a helyükre kerültek.

Maga a szerelés meglehetősen mókásra sikerült, mivel a nap elején hatan képviseltük a nők táborát és két férfi segítségünk akadt a szekrények összeszerelésesénél, a nap végére azonban már a fél szálloda a ManóMűhelyben fúrt, farigcsált és húzkodott a helyére bútorokat. Hiába a bútorszerelés vonzza a férfiakat, bármennyire is az ellenkezőjét állítják. :) Mondjuk, ha tudtuk volna, hogy a karbantartó kollégáknak milyen csodaszerkezeteik vannak, akkor valószínűleg már reggel meginvitáljuk őket egy kis asztalláb összecsavarozásra. :) Nap végén úgy éreztük, hogy elkészült a tökéletes kuckó és nincs más dolgunk, mint másnap szép új berendezéseink között várni a kis lurkókat.

Teltek múltak a napok, mi még mindig egymás vállát veregetve örültünk (főleg a két gardrób szerelő kolléga, akiknek innen is hálásan köszönjük a közreműködést) a szép új bútoroknak; amikor a következő szavak hagyták el a főnököm száját: - Szerintem ki kellene festeni.
(Igen, miután bekerültek a szép új bútorok a helyükre.) Innentől tudtam, hogy nincs más hátra, mint előre, készítenem kell a játszós ruhát és készülnöm kell a „nagy festésre”. Hiszen ha egyszer egy ötlet kipattan valamelyik „ötletgazda” a fejéből, akkor az kinn is marad egészen a megvalósításig. :)

Persze festeni nem lehet olyankor, amikor tele a ház gyerkőccel. De sebaj, a BalatonSound vészesen közeledett, úgyhogy nem is kellett sokáig tűnődni azon, hogy mikor álljunk neki a nagy projektnek.

Csütörtök délelőtt volt, a zene dübörgött a Soundon mi pedig teddy hengerekkel felszerelkezve, hatalmas elszántsággal a szívünkben nekiláttunk a lila falból fehéret varázsolni. Innen üzenem mindenkinek, aki sötét falból szeretne világosat, hogy NE egy vödör fehér festékkel álljon neki, bármilyen pici is a szoba. :) Úgy érzékeltem, hogy a házban rajtunk kívül senki nem hisz abban, hogy hat nő ki tud szépen festeni egy szobát. De ez minket nem nagyon érdekelt. Szorgosan festettük fel egyik réteget a másik után és a fal egyre világosabb és világosabb lett. Nap végére háromszor lett átkenve és jelezném minden kétkedőnek, hogy amatőr festőkhöz képest nagyon szépre sikerült. Azért én részemről a nap végére elhatároztam, hogy ha kell is pályát módosítanom életem során, akkor sem a szobafestő mázoló lesz az új szakmám. :)

És hogy miként lehet a fehér fal bohókás? Néhány színfolt igazán fel tudja dobni az egyhangúságot. Így fogtunk egy 1,5 méteres vízmértéket, húztunk pár vonalat, előkerestük a legszebb színes festékeinket, a kedvenceinkkel kifestettük a kiválasztott sokszögeket, végül pedig szigetelő szalag helyett egy nem egyszerűen beszerezhető dekortapasszal „újrarajzoltuk” a vonalakat! Ha kíváncsi vagy a végeredményre, akkor látogass el hozzánk és győződj meg a saját szemeddel róla!

Megálmodtuk, berendeztük, kifestettük Tovább
Gurít, izgul, tarol

Gurít, izgul, tarol

A BOWLINGOZÁS FÁZISAI

bowling.jpg

Mint korábbi bejegyzéseinkből már kiderült, itt a szállodában, sok játék, móka és kacagás mellett igyekszünk népszerűsíteni a legkülönfélébb mozgásformákat is. Ha engem kérdeznek, hogy mi a kedvenc sportom, akkor általában az a válasz, hogy „én nem igazán szeretek sportolni”. De ha jobban belegondolok, ez nem igaz, csak én nem sportnak hívom a röplabdázás, a pilatest, vagy a bowlingozást hanem kikapcsolódásnak.

Amikor körbejártuk, hogy az idei nyáron milyen sportágak kerüljenek bemutatásra, akkor egyértelmű volt számunkra, hogy a bowling – legnagyobb örömömre – biztosan szerepelni fog, hiszen nagyon szép és jól felszerelt kétsávos bowlingpályával büszkélkedhetünk. De mivel mi inkább csak hobbiból gurítunk néha-néha, ezért szerettünk volna találni valakit, aki professzionálisabb szinten űzi ezt a játékot és esetleg megtaníthatna minket és vendégeinket is néhány apró fogásra.

Hosszas keresgélés után arra a végkövetkeztetésre jutottak kolléganőim, hogy talán célravezetőbb lenne felvenni a kapcsolatot a Magyar Bowling Szövetséggel és segítséget kérni Tőlük, hátha tudnak ajánlani nekünk valakit, aki szívesen eljönne hozzánk és népszerűsítené ezt a sportot.  Nem is kellett sokáig várakoznunk, mert hamarosan megcsörrent a telefon és a vonal másik végén egy végtelenül szimpatikus úriember jelentkezett be, hogy ő Skobrics Zoltán a Magyar Bowling Szövetség tagja és nagyon szívesen eljönne hozzánk, hogy meséljen a játékról, sőt segítene egy házi verseny lebonyolításában is. azt sem tudtuk merre legyünk örömünkben. :)

Néhány nap múlva a hanghoz arc is társult, hiszen Zoltán eljött hozzánk személyesen is „terepfelmérésre”. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, a pályánk is tetszett neki, így aztán nem is volt más hátra, minthogy leegyeztessük a pontos menetrendet, ami szintén nem okozott túl nagy nehézséget, mivel profival álltunk, azaz ültünk szemben. Skobrics úr biztosított minket arról, hogy nekünk nem lesz túl sok dolgunk; ő elejétől végéig levezényli a versenyt és szívesen mesél a bowlinghoz fűződő viszonyáról is.

És hogy mikor kerül sor a nagy megmérettetésre? 2015.07.13-án hétfőn délután a gurításé lesz a főszerep, megrendezzük ugyanis az  I. Wellamarin Bowling Bajnokságot, melyre bárki, aki szállodánk lakója és elég bátor, jelentkezhet. És hogy mi lesz a fődíj? Az legyen egyelőre meglepetés. :) Sauska 113 2011 üveg fehérbor!

Gurít, izgul, tarol Tovább
Varázslatok élmények

Varázslatok élmények

PÁRKÁNYI KOLOSSAL

kolos.jpg

Jött, láttam és meggyőzött?!? :) Előző posztomban már meséltem a bűvészekkel kapcsolatos élményeimről, és arról, hogy kétes érzésekkel várom a hozzánk érkező bűvészt, Párkányi Kolost.

Eljött a szombat este, berendeztük kültéri medencénk napozóteraszát; én egy fényképezőgéppel felszerelkezve vártam, hogy megérkezzen az est fellépője és elvégezzük a hangpróbát és a beállást. Kattintottam néhány képet a naplementéről és futottam még 1-2 kört a házban, hátha találok még olyan embert, aki nem értesült az esti műsorról. És a recepciónál belefutottam egy kedves arcú, mosolygós fiatalemberbe, aki szinte megszólalásig hasonlított a plakátjaimról figyelő bűvészre, Párkányi Kolosra. :) Gyors bemutatkozás, majd indultunk is a helyszínfelmérésre.

Kolos kért néhány percet a fellépés előtt. Közben a vendégek szép lassan elkezdtek szállingózni „rögtönzött színházunkba”. Nagyon sok kis és nagy gyermek foglalt helyet a teraszon és nagy zsibongással várták, hogy elvarázsolják őket. Az ülőhelyek hamar megteltek, de vendégeinket nem zavarta a naplementében való ácsorgás sem.

Én azonban nem vagyok az az egyszerűen elvarázsolható lány, nem dőlök be az első látásra kedves külsőnek, ezért eldöntöttem, hogy azért én „ki fogom lesni” a trükkjeit. :)

Aztán elindult a zene, megérkezett Kolos és a gyerekek szájtátva és hangos álmélkodások közepette csodálták a Kínai karikákkal való bűvészkedést. Eléggé elvesztem. Ott ült ez a sok-sok csöppség és mindegyik szeretett volna ráfújni a karikákra, hogy ők is a varázslat részeivé váljanak. És azt vettem észre, hogy én is egyre jobban szórakozok, pedig ez még csak az első műsorszám volt. Ennyit arról, hogy árgus szemekkel keressem a „csalást”. :)

Egymást követték a látványos mutatványok és mindegyikhez kellett legalább egy vállalkozó szellemű jelentkező, aki segítőként közreműködött a színpadon. Nem szerettem volna Kolos bőrében lenni, mert én nem nagyon tudtam volna választani a sok-sok jelentkező kisfiú és kislány közül, hogy ki álljon ki mellém. Az idő nagyon gyorsan halad, ha az ember jól érzi magát ezért aztán alig akartuk elhinni, hogy „máris” vége a műsornak.

Az előadás után gyerekek sokasága támadta le, hogy aláírást kaphasson tőle és válthasson néhány szót vele. Ő pedig az előadás fáradalmait is eltűntetve minden egyes kisgyereknek teljesítette a kívánságát, legyen szó akár autogramról, közös fotóról vagy néhány kedves szóról. És ha mindez nem lett volna elég, még én is kértem itt-ott néhány fotót tőle. Remélem a vakuval nem égettem ki végleg szegénynek a retináját.

Az idő elrepült a varázslat megtörtént és legyen szó akár kicsikről, nagyokról, fiatalokról vagy idősekről, abban mindannyian hasonlítottunk egymásra , hogy részesei lehettünk egy varázslatokkal teli estének. És igen, még én is részesévé váltam, bármennyire is „hadakoztam” ellene. Innen is köszönöm szépen Kolosnak ezt a felejthetetlen estét, remélem, hogy hamarosan újra elvarázsol minket jelenlétével.

Varázslatok élmények Tovább
A VARÁZSLATOK FÖLDJÉN

A VARÁZSLATOK FÖLDJÉN

PÁRKÁNYI KOLOSSAL

2015_07_03_kolos.jpg

Emelje fel a kezét, aki még soha nem próbált ki valamiféle bűvész trükköt! Úgy gondolom, hogy viszonylag kevés kéz lendülhetett eme blog olvasásakor a magasba. Hiszen ha mást nem is, de legalább egy kártyatrükköt szinte mindannyian ismerünk és próbálkoztunk is vele nem egyszer, hogy nekünk is sikerüljön.

Első kártyatrükkel kapcsolatos személyes élményemet nagypapámnak köszönhetem, aki számtalanszor elkápráztatta unokáit különböző kisebb-nagyobb mutatványokkal. Később, amikor elvittek a szüleim cirkuszi előadásokra, ahol bohócok próbálták meg elkápráztatni a közönséget, akkor én kiszerettem a varázslás és a trükközés mindenféle formájából, hála az inkább félelmetes, mintsem vicces bohócoknak :(.

David Copperfield szintén a gyermekkoromban hódított, de valahogy neki sem sikerült belopnia magát a szívembe. Ezért aztán nem is nagyon kerestem a bűvészettel vagy a varázslattal való kapcsolatot. Ezidáig.

Néhány hónapja ugyanis szóba került, hogy bűvész előadás lesz a szállodánkba. Nem nagyon tudtam vagy akartam semmit sem kezdeni ezzel az információval, inkább csendben üldögéltem a sarkocskámba (ami nálam azért elég meglepő reakció, bármiről is legyen szó :) ). Ahogy haladt előre az idő, és egyre biztosabbá vált, hogy a bűvészkedés és én újra keresztezzük egymás útját, nem volt más hátra mint előre, kénytelen voltam kicsit beleásni magamat a témába. Kollégáim ugyan biztosítottak, hogy Párkányi Kolos nem bohóc, hanem bűvész, de első körben nem nagyon tudtam ezt a két dolgot különválasztani egymástól. Aztán rávettem magam, hogy megnézzek néhány Youtube-os videót és végre egy szimpatikus és kellő humorérzékkel megáldott fiatalember mosolygott vissza rám a monitorról, aki nem mellesleg látványos dolgokat csinált kártyával, kendővel és egy halom olyan bűvész eszközzel, amikkel gyermekkoromban egyáltalán nem találkoztam, csak filmekben :). Azt hiszem, hogy mindez meggyőzött, hogy életem során még egyszer esélyt adjak ennek a „megtévesztően varázslatos” világnak.

Remélem, hogy minél többen leszünk, akik együtt utazhatunk a „Varázslatok földjére” Kolossal a naplementében, 2015. július 4-én szombaton este 21:00 órától Pool Bárunk napozóteraszán.

A VARÁZSLATOK FÖLDJÉN Tovább
Animáció evolúció

Animáció evolúció

MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR?

2015_06_28_animacio_evolucio.jpg

Emlékszem rá, amikor elhatároztam, hogy részt veszek egy animátorképzésen, a nagymamám rémülten közölte velem, hogy „de hát te nem is tudsz rajzolni. Hogyan fogsz így rajzfilmeket készíteni?” Percekig megszólalni sem tudtam a nevetéstől, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem a nagyim az egyetlen, aki az animátor szó hallatán azonnal a rajzfilmkészítőkre asszociál. De mi a helyzet akkor, ha turisztikai vagy szállodai animátorról beszélünk?

Ki is az animátor egy szállodában? Nos, ő a szállodai programok szíve-lelke. Az ő feladata, hogy kitalálja, megszervezze és lebonyolítsa azokat a programokat, amik valódi élményt nyújtanak a vendégeknek. Legalábbis a legelső óránkon ezt mondták nekünk :).

Szerencsémre a képzés nem csak első, hanem második és harmadik ránézésre is nekem lett kitalálva. Nagyon élveztem minden egyes másodpercet, amit ebben a közegben eltölthettem. Sikeres vizsgám után nem sokkal pedig alkalmam nyílt arra, hogy amire addig „csak egy” hobbiként tekintettem, azzal kereshessem a kenyeremet.

2012 májusában teljes erőbedobással kezdhettem el a HOTEL WELLAMARIN****Superior–ban gyermekanimátori tevékenységem. Mivel a szállodában ekkortájt kezdett körvonalazódni egy animációs program kiépítése, ezért aztán már az első lépéseknél is jelen lehettem, és láthattam hogyan fejlődik, alakul és cseperedik fel egy ötlet, aminek a magját egy csapat együtt ültette el.

„Minden kezdet nehéz” - tartja a mondás, és ez esetünkben sem volt másképp. Az első nyáron majdhogynem csak vergődtünk. Volt egy animációs séma, amit valakik valahol külföldön kidolgoztak és ennek a licenszét vásároltuk meg mi is. Meg voltak adva, hogy milyen témakörökben dolgozhatunk, milyen időbeosztással, milyen koreográfiákat tanítsunk be a gyerek diszkók alkalmával stb. Ami külföldön tökéletesen működik, azt itthon nem biztos, hogy elnyeri a vendégek tetszését. Nálunk sajnos ez a megközelítés nem működött. A külföldi vendégek ugyan tudták, hogy mit jelent ez az animációs program, de gyerekeik közül sokan nem voltak elég bátrak, hogy egy idegen országban szüleik nélkül animátorok és más gyerekek társaságában töltsék nyaralásuk egy részét. A magyar szülők többsége pedig hallani sem akart arról, hogy gyermekére egy idegen vigyázzon a közös családi nyaralás alatt. Problémát okozott az is, hogy nem sikerült házon belül megfelelő helyet találnunk a foglalkozásoknak.

A következő évben szinte mindent kezdhettünk az elejéről, mivel addigra már világossá vált számunkra, hogy az előző évben elkezdett irány nem a megfelelő sem a vendégeink, sem pedig saját magunk számára. Beindult az ötletgyár, hogy milyen egyedi, ránk jellemző vonásokat adhatnánk programjainknak. Az ötletek szép sorjában pattantak ki a kreatív fejekből: legyen saját kabalafiguránk, kapjanak új saját helyszínt a foglalkozásaink, hogy kitelepüljünk nyáron a Balaton partra, gyártsunk saját diszkó koreográfiákat, melyeknek része egy szálloda tánc. Az ötletek után indulhatott a megvalósítás. Megszületett WellaManó, aki a ManóMűhelyben kapott helyet; elindult ManóPART programunk kora délutánonként a parton, ahol a gyerekek napernyők alatt színezhettek; ManóBÜFÉ állt fel az étteremben, hogy a legkisebbek is könnyen elérjék a számukra kikészített finom falatokat; megszületett a WellaTÁNC, ami szállodánk saját koreográfiája jól ismert dalok kíséretében és minden este eltáncoljuk mind a mai napig MiniDISCO-n. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy minden családos vendég tudjon a létezésünkről. Egyre többen lettek a foglalkozásokon és sikerült visszatérő vendégeket is „generálnunk”. Új kezdet volt, nehéz is volt, de megérte. Az összes kidolgozott ötletet használjuk mind a mai napig továbbfejlesztett formában. Összességében elmondhatjuk, hogy sikeres animációs évet zártunk 2013-ban.

Tavaly nem volt más dolgunk, mint egy jól kidolgozott koncepció továbbfejlesztése, minél érdekesebb, változatosabb programok kidolgozása vendégeink számára. Útjára indítottuk Mini Check-in elnevezésű projektünket, melynek keretében a recepciónál a gyerekek a felnőttekhez hasonlóan bejelentkezhettek ManóCLUB-unkba, melynek során egy kártyát és egy nyakpántot kaptak a nyakukba, a bátrabbak pedig rögtön bekapcsolódhattak egy kis rajzolásba, hajtogatásba. Igyekeztünk minden egyes apróságot megnyerni magunknak, kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül. Volt olyan kisvendégünk, aki csak oroszul tudott és két hétig minden egyes napon lejött hozzánk a foglalkozásokra. Nagyon aranyos és vicces szituációk alakultak ki köztünk, mivel kollégáim és én sem beszélünk egy mukkot sem az ő anyanyelvén. A kislány oroszul kommunikált, mi pedig magyarul, angolul, de leginkább kézzel-lábbal :). A második hét végén boldogságtól sugárzó arccal és nagyjából egy utánfutónyi kézműves aprósággal indulhatott haza a család. Természetesen ez az eset egy a sok közül, de a történetet, hogy munkánk során a nyelvi nehézségek sem okozhatnak leküzdhetetlen akadályt, még unokáink is hallani fogják.

Aztán újításként került bevezetésre ManóMONDA animációs programunk is, melynek keretében egy elalvás előtti esti mesével zártuk a napot egy pörgős MiniDISCO után, megtámogatva a szülők altatási tevékenységét :).

A tavalyi nyár azonban már nem csak a gyermek animációról szólt a házban. Egyre inkább rá kellett jönnünk ugyanis, hogy jó, amit csinálunk, csak felnőtt vendégeinknek nem kínálunk szórakozási lehetőséget. Hiszen nem mindenki szülő és közülük sem mindenki szeret minden nap vetélkedni vagy kézműveskedni. Ezért aztán adott volt, hogy olyan programokat dolgozzunk ki, amiken felnőtt vendégeink szívesen részt vesznek. Elkezdtünk koncerteket, táncos esteket, BeszélgetőSHOW-kat szervezni, hogy láthassuk, mire lenne igény. A fogadtatás minden esetben vegyes volt. Eleinte sokat gondolkodtunk, hogy elrontottunk-e valamit, vagy, hogy mit kellene másképpen csinálnunk, de akárhogy csűrtük-csavartuk a dolgokat, ezek a programok mindig hullámzó sikerrel futottak. Ma már tudjuk, hogy nagyon nehéz a hétköznapokban túlzottan felpörgetett világból hozzánk érkező vendégeket a nyaralás során aktivitásra késztetni, mégha ez másfajta impulzusok megélésével és feltöltő energiával is járnak. Vannak napok, mikor talán a napsütéstől vagy a jelenlévő emberek energiáinak pozitív töltésétől vendégeink bármilyen programra kaphatóak, viszont vannak olyan szituációk is, amikor a legnépszerűbb, legérdekesebb elfoglaltságok is alacsony érdeklődésre tartanak számot. Ennek a kiegyensúlyozása, még a jövő zenéje, reméljük megtaláljuk a dolog nyitját! :)

A szálloda animációs foglalkozásainak negyedik évében eljutottunk odáig, hogy nyáron és a kiemelt időszakokban minden nap van gyermek animáció, melynek keretében érkezéskori MiniCHECK-IN-nel, ébresztő ManóRITMUS-sal, ManóMŰHELY-beni kézműves foglalkozásokkal, napközbeni MANÓPART-i strandolással, társasozással, közös ManóBÜFÉ-s vacsorával, esti együttáncolós MiniDISCO-val és mesés ManóMONDÁ-val várunk minden érdeklődő apróságot, akiknek igyekszünk felejthetetlen élményeket nyújtani a nálunk töltött idő alatt. Apró vendégeink mellett az idősebb korosztály is számíthat ránk, legyen szó nyáron egy hétfő esti BeszégetőSHOW-ról, vagy szerda esti lounge hangulatról DJ Axx-szel, esetleg egy péntek esti táncos zene-bonáról többnyire a J.A.M. zenekarral, illetve a változatos szombat esti szórakozásról, ahol a bűvészeté, a táncé, a casinoé és sok minden másé lesz a főszerep. Mi már nagyon várjuk. :)

Animáció evolúció Tovább
BábMÁNIA

BábMÁNIA

EGY JÁTÉK SZÜLETÉSE

5.jpg

Amikor összesodor minket az élet rég nem látott barátokkal, akkor sok minden egyéb mellett a munka is szóba kerül köztünk. Rám többnyire csodabogárként tekintenek, mert én szeretem a munkámat és ezt hangoztatom is. Azt azért elmúlt évek tapasztalatából tudom, hogy nem is tudnék olyan munkát végezni, amit nem szeretek.

De milyen lehet annak az embernek az élete, akinek a munkája a szerelme? Sokszor eszembe jut ez a „világmegváltó” beszélgetések alkalmával, hiszen én tényleg szeretem a munkámat, de óvodás koromban, ha megkérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek, akkor biztosan nem azt válaszoltam, hogy szállodai marketinges. Mondjuk nem is tudtam akkor, hogy létezik ilyen. :)

Következő meghívott vendégünk, viszont pontos képet tud majd festeni nekünk arról, hogy milyen az, amikor a munka és a gyermekkortól velünk tartó mánia találkozik és kéz a kézben folytatják együtt életútjukat. Bár ugye ezt megtalálni és felismerni, nem mindig egyszerű. :) ManóMÁNIA témahetünk keretében közelebbről megismerhetjük Rónai Kati bábkészítőt, akivel amellett, hogy újrahasznosítható anyagokból kedvenc mesefiguráinkat életre kelthetjük, megismerhetjük a gyerekkori álmok megvalósulásának történetét, csodáját is. :)

Én nagyon kíváncsi vagyok, remélem mások is, akik közül sokan velünk tartanak majd 2015. június 26-án 14-17 óra között egy közös bábkészítés és egy különös életút megismerésének erejéig.

BábMÁNIA Tovább
Tóparti bor & filmzene

Tóparti bor & filmzene

HONFI IMRE GITÁREST

honfi_imre4.jpg

Napsütéses kellemes nyári nap köszöntött ránk a hét első napján. Útközben a szálloda felé már tudtam, hogy tényleg itt a nyár. A strandon emberek sétáltak, fagyiztak vagy lángost majszoltak; a parti árusok pedig szinte kivétel nélkül kinyitottak. Zamárdi újra megtelt színekkel és élettel.
Az irodába beérve is csupa mosolygós emberrel találtam szembe magam, hiába, a napsütés csodákra képes. :)

Napunk nagy része azzal telt, hogy elvégeztük az utolsó simításokat, hogy minél változatosabb hátteret nyújthassunk esti fellépőnknek, hiszen elérkezett a nap, amikor a némafilm és az élőzene találkoznak egymással a színpadon, akárcsak a Bor, mámor Provence című filmben :). Több órányi anyagot vágtunk össze egy közel kétórás klippé, hogy bemutathassuk a legsikeresebb filmeket az 1800-as évek végétől egészen napjainkig.

Elérkezett az este, kávézónkban egymás után gyújtottuk meg a gyertyákat, elkészült a színpad a vetítővászonnal (amit mókás körülmények között sikerült a falra varázsolnia karbantartó kollégánknak :)) miközben zenészünk Honfi Imre már a hangszereit hangolta. Izgalom és kíváncsiság elegye keveredett a levegőben, hiszen nem tudhattuk pontosan, hogy amit mi fejben elképzeltünk, az a valóságban miként fog működni.

19:00 órakor elindítottuk az első képkockákat a kivetítőn, Imre pedig gitárja és szájharmonikája kíséretében elkezdte kellemes dallamokkal betölteni a teret. A kávézó teraszán azonban nem sokan foglaltak helyet. Mi, akik a programokat kitaláljuk és leszervezzük, kultúrakedvelő emberek vagyunk, ezért a szórakoztatásba igyekszünk olykor egy kis kultúrát is belecsempészni. Úgy tűnik azonban, hogy kisebbségben vagyunk, mert vendégeink nagy része szívesebben választott tegnap estére valamilyen más elfoglaltságot. :( Azért természetesen nem adjuk fel, mert azon kevesen, akik mégis adtak egy esélyt a tegnap estének, azok egytől egyig nagyon jól szórakoztak és különleges élménnyel távoztak zenés programkísérletünkről. :) És mivel optimisták is vagyunk, ezért hiszünk abban, hogy az igények változnak és a kultúra iránti érdeklődés egyre nagyobb lesz.

De, hogy mitől is volt olyan különleges ez az este? Egyrészt azért, mert számos ismert dal csendült fel a legkülönbözőbb műfajokból, másrészt azért, mert az utolsó órában ismert filmek dallamai és mozgó képkockái idézték fel minden korosztály kedvencét. A válogatásban olyan nagysikerű dalok kaptak helyet, mint például a Szombat esti lázból ismert „Stayin' Alive”, az Óz a csodák csodájának örök klasszikusa az „Over The Rainbow”, a Jó reggelt Vietnám „What a wonderful world-je” vagy az Igazából szerelem „Love is all around” című slágere.

Mi, akik ott voltunk beleképzelhettük magunkat Bor, Mámor, Provence Fannyjának és Maxjának a bőrébe, és élvezhettük a tóparti borozgatás filmjelenetekkel és zenékkel fűszerezett estéjét. Köszönjük szépen Honfi Imrének, hogy a tőle megszokott laza profizmussal és csodálatos zenéivel lehetőséget teremtett erre!

Tóparti bor & filmzene Tovább
Zamárdi

Zamárdi

AHOL ÉLÜNK

noikar1.jpg

Úgy gondolom, hogy minden ember számára fontos, hogy szűkebb-tágabb környezetét, amiben él, munkálkodik, minél jobban megismerje, szokásait minél inkább magáénak is érezze. Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolkodik…

Sokszor szóba kerül nálunk, hogy szállodánk milyen szerepet tölt be a déli parti kisváros életében, ahol felépült. Nyilván segítjük a turizmust, csökkentjük a munkanélküliek számát a környéken, és igyekszünk színvonalas programokat kínálni az itt élőknek és az idelátogatóknak. A kérdés csak az, hogy tényleg ennyi lenne a mi szerepünk itt a Balaton szívében? Néhány hónapja arra az elhatározásra jutottunk, hogy NEM. Mi ennél sokkal többet is tudunk tenni. Hiszen a hozzánk látogató vendégek minket választanak. Minket, azaz a HOTEL WELLAMARIN****Superior-t és Zamárdit. Miért is ne mutathatnánk be környezetünket, vagy ajánlhatnánk olyan programokat, amik a szálloda falain kívül kerülnek megszervezésre és érdekesek lehetnek a hozzánk látogatóknak? A mai naptól bizonyos időközönként igyekszünk bemutatni, hogy milyen „csodákat” rejteget Zamárdi. Hiszen számunkra fontos, hogy ne csak egymás mellett éljünk a várossal, hanem szerves részei legyünk ennek a bájos kis településnek.

Így hát nem volt más hátra, mint elkezdeni a kutatást olyan események után, amiket nyugodt szívvel ajánlhatunk bárkinek, aki a környéken keres elfoglaltságot. Bevallom nekünk is van még mit tanulnunk a városka életéről, de talán így őszintébben visszaadhatjuk gyermeki rácsodálkozásunkat környező világunk szépségeire.

Elsőként az idei évben 10 éves Zamárdi Női Kar munkásságát szeretnénk közelebbről megismerni. 2015. június 25-én 20:00 órától a Zamárdi Plébániatemplomban a California Redwood Chorale-lal közös koncertjükön fogunk velük először személyesen találkozni. Szeretettel invitálunk mindenkit, aki szeret kedves emberek között, gyönyörű helyen, meghitten időt eltölteni. Nekünk nem is kell ennél több. Találkozzunk csütörtökön! :)

Zamárdi Tovább
ManóRITMUS

ManóRITMUS

AVAGY GYERMEK JÓGA WELLA MÓDRA

torna1.jpg

Három évvel ezelőtt, amikor családbarát szállodaként elindítottuk gyermek foglalkozásainkat, akkor egy percig sem volt kérdéses, hogy a sport is szerepet fog kapni a nálunk pihenő lurkók életében. Hiszen sportos emberekről lévén szó, tudtuk, hogy mennyire fontos a mozgás megszerettetése már kicsi korban. A kérdés csak az volt, hogy milyen sportágat válasszunk, amiben mindegyik korosztály jól érezheti magát és felkelheti esetleg azon gyerkőcök érdeklődését is, akik nem annyira fogékonyak a mocorgásra. Ezenkívül fontos volt az is, hogy mi NEM testnevelés órákat szeretnénk tartani, ahol meg kell szakadni, hanem mókás, könnyen elvégezhető, kisebb és nagyobb csoportban is élvezetes mozgásformát kerestünk.

Amikor elkezdtünk közösen gondolkodni, ötletek sokasága záporozott jobbról is és balról is, de csak nem jutottunk előrébb. Sokat kérdezgettük a hozzánk érkező kicsiket, hogy mit sportolnak; mivel mégiscsak nekik kerestünk elfoglaltságot, és azt ugye sejtettük, hogy a bodyART és maraton futás nem igazán egy ötévesnek való :). Azonban hiába folyik a csapból is, hogy tornaórát minden napra, meglepődve tapasztaltuk, hogy a gyerekek többsége, ha sportolni szeretne, akkor különórákat látogat, mert a tornaórákon többnyire csak lézengenek. Aztán az egyik anyuka megemlítette, hogy náluk az óvodában van gyermekjóga és nagyon szeretik, mert nagyon kiegyensúlyozott lesz tőle a kislányuk. Megtudtuk, hogy ezeken az órákon különböző állatokat utánozva, mókás formába csomagolva mozoghatnak a picik, korosztálytól függetlenül. Mire a beszélgetés végére értünk, már tudtuk, hogy ez lesz a mi sportunk is.

Következő héten el is indult a keresgélés, hogy megtaláljuk a tökéletes gyerekjóga oktatót. Szerencsénkre nem kellett túl messzire mennünk, mert hamar kiderült, hogy Kuknyó Brigi aerobic oktató, aki rendszeresen tart órákat nálunk, gyerekeknek is tart különböző foglalkozásokat. Megkérdeztük, hogy beleférne-e heti néhány alkalommal a gyermekjóga is az életébe és Ő örömmel mondott igent nekünk.

Nagy várakozással mentünk be az első órára, hiszen mi sem tudhattuk, hogy lesz-e érdeklődés, mit szólnak ehhez a vendégek, vagy, hogy hogyan fog ez működni csupa egymásnak idegen kisgyerek között. Aggodalomra azonban semmi okunk nem volt, rengetegen kíváncsiak voltak erre az újdonságra és a kicsik egyébként is sokkal kevésbé tartanak egymástól, mint mi felnőttek. A gyerekek imádták Brigit és ez visszafelé is igaz volt. A legfélénkebb apróság is teljesen feloldódott az óra végére. Láthattunk cicákat akik oroszlánná változtak, kutyusokat akik farkasként „üvöltöttek” az ég felé, és a legvirgoncabb lurkók is mintha kisimultak volna a foglalkozás végére. Szinte érezni lehetett a nyugalmat, ami a teremből áradt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, ami segített elhinni nekünk is, hogy jól döntöttük.

Az idei évtől Brigi már az egész családnak tart órákat a tipegőktől a nagymamákig/nagypapákig. Hétfő, szerda és péntek délelőttönként szeretettel várunk mindenkit, aki egy kis mozgásra vágyik. Bővebb információ: http://www.wellamarin.hu/program-44.html

ManóRITMUS Tovább
Bor, mámor, Balaton

Bor, mámor, Balaton

NAGYSIKERŰ FILMEK ÉS ISMERT ZENÉIK

honfi1.jpg

Miért jó az, ha sokan dolgozunk egy irodában? Szerintem többek között azért, mert tudunk együtt gondolkodni. És hogy történik ez az együtt gondolkodás? Nálunk speciel úgy, hogy akinek ötletre van szüksége (hívjuk őt ötletvadásznak) feláll a székéből és felteszi a kérdését, mint például mi a véleményetek?; milyen ötletetek lenne?; szerintetek hogyan kellene megoldani? stb. Az elhangzott kérdés után már nincs is más dolga, mint elég gyorsan jegyzetelnie. És ezekből az ötletelésekből sokszor kialakulnak nagy beszélgetések is, amik lehet, hogy egy kívülálló fülében csak egyszerű csacsogásnak tűnnek, de mi évek tapasztalatából nagyon jól tudjuk, hogy ezekből születnek a legjobb projektek a jövőben.

Egy ilyen beszélgetés során éppen azt taglaltuk, hogy kinek mi a kedvenc elfoglaltsága nyáron (irodán kívüli dolgokat ért csak mondani :)). Sorra érkeztek a jobbnál-jobb válaszok, melyek közül a szabadtéren eltöltött idő borozgatás, kertmozizás vagy zenehallgatás formájában hangzott el a legtöbbször. Így gondoltunk hát egy nagyot! Mi lenne, ha nyáron vendégeink számára ezt felhasználnánk, és mindezt egybegyúrva alakítanánk ki ebből egy programot? Na de hogyan fűzzük ezt magunk és mindenki számára emészthetően össze? Bor, mámor, Provance! El kell mondjam, hogy a csapat nagy része elég értetlenül állt, jobban mondva ült a dolog hallatán; pedig egytől egyig állították, hogy látták már a filmet; sőt mi több, a kolleginák többségének központi helyet foglal el a film a szívében. Ekkor a filmcímet bemondó kolléganőnk számítógépe köré gyűjtötte a csapatot és megmutatta kedvenc jelenetét (1:11:15-1:12:10). A főszereplők, Max és Fanny vacsoráznak, borozgatnak egy park tavának partján, a háttérben régikori filmek fekete-fehér képsorait vetítik, melynek előterében egy zenekar játszik. Mintha az egykori néma filmek szinkronizálásának folyamatába csöppentünk volna. Mindenkinek nagyon bejött ez a könnyed, nyári életérzés. Végül is nem kell más hozzá, mint egy jó zenész, aki egy vászon előtt ülve, képkockák váltakozásának kíséretében pengeti a filmekből ismert és oly szívesen hallgatott dallamokat egy finom bor iszogatása közben.

A projektor és a vászon adott, boraink finomabbnál finomabbak, a számunkra tökéletes zenészt, aki otthon van a filmzenék sokszínű világában pedig megkeressük illetve megkerestük! A kutakodást saját házunk táján kezdtük el és sorra végignéztük, hogy milyen előadók fordultak meg az elmúlt években szállodánkban. Az egyik ilyen előadó, Honfi Imre nevéhez érve azonnal eszünkbe jutott az egyik legsikeresebb valentin napi, gyertyafényes vacsora mellé szóló gitárszerenád. Így hát tettünk is azonnal egy próbát, megkerestük és előadtuk első hallásra talán furcsának mondható ötletünket. Gondolkodott pár napot, majd a részletek leegyeztetése után igent is mondott!  

Üssünk hármat egy csapásra; üljünk ki a Balaton partra, válasszunk egy jó bort, és ahogy Max és Fanny, merüljünk el mi is a mozgó képkockák és az ismert dallamok világában Honfi Imrével. Várunk mindenkit 2015. június 22-én 19 órától a Bohém Bowling Cafénk teraszán egy programkísérletre, hogy jól induljon a hét! :)

Bor, mámor, Balaton Tovább
Kamera forog… Tessék!

Kamera forog… Tessék!

BACKSTAGE CSAPÓ I.

Egy napsütéses januári kedd reggelen főnököm mosolyogva lépett az asztalomhoz és közölte, hogy szombaton filmet forgatunk a szállodáról egy profi stábbal és egy óra múlva megbeszélést tartunk ezzel kapcsolatban. Azt sem tudtam merre legyek nagy örömködésemben, lévén, hogy mindig is szerettem volna részese lenni egy „igazi filmforgatásnak”. A megbeszélésen aztán elég gyorsan világossá vált számomra, hogy nem éppen egy átlagos videóról lenne szó. Az első dolgok, amik megragadtak bennem a Hófehérke, a gésa, a pantomimes, a Pál utcai fiúk és a téli olimpia. Úgy éreztem, hogy egy téren és időn átívelő sztori forgatókönyvébe csöppentem. Imádtam :)

Az események azonnal felgyorsultak; megírtuk a forgatókönyvet, összeírtuk, hogy milyen díszletekre lenne szükségünk, szereplőket castingoltunk kollégáink és ismerőseink között. Viszonylag kevés idő alatt kellett nagyon sok mindent megoldanunk. A főnökömről tudni kell, hogy nem igazán ismeri (egyáltalán nem ismeri :)) a lehetetlen szót, úgyhogy ő szorgalmasan diktált én pedig szorgalmasan osztogattam a feladatokat a kollégáknak. Karbantartó kollégáink (őket hívjuk, ha valami nem működik :)) feladata lett, hogy vadonatúj csillogó LED világítást szereljenek a bowling pályánkra; varázsoljanak úszómesterünk által, nagy nehézségek árán megszerzett horgászcsónakba egy velencei gondolák ülőkéjéhez hasonló díszes háttámlát és állítsanak fel a hotel bejáratához egy a téli olimpiákról ismert őrlángot.

A forgatás masszázs jelenetéhez nagyon nagy szükségünk lett volna a kezelők elhúzható paravánját díszítő, csodaszép tapétára. Lévén nem találtunk az elképzeléseinknek megfelelőt, ezért kihasználtuk lelkes kis wellness csapatunk festés iránti vonzalmát, akiknek sikerült három nap leforgása alatt 3 m x 2 m nagyságú területre egy nagyon szép marokkói mintát felfesteniük. :) Reméljük nem utáltak meg örökre festeni…

Nem maradt más hátra, mint kikölcsönözni vagy jobb híján megvásárolni szereplőink jelmezeit, ami csak elsőre tűnik egy könnyed projektnek. Kimonót szerezni Magyarországon ugyanis nem a legegyszerűbb feladat. Rengeteg rohanás, szervezkedés, e-mailezés és telefonálás után elérkezett a forgatás előtti este, amikor elvégeztük az utolsó simításokat is. Én életemben először díszítettem januárban karácsonyfát és ellenőriztem, hogy egy kötél segítségével milyen magasra tudunk egy kívánságlámpást eregetni.

És végre elérkezett a várva várt nap, melynek reggelén tüdőgyulladásom kíséretében (sikerült összeszednem még Őt is a nagy készülődésben), de nagy lelkesedéssel elindultam, hogy újra egy utolsó utáni pillantást vethessek a helyszínekre és ellenőrizhessem, hogy tuti minden rendben van.
A forgatócsoport picit megkésve, de rendben megérkezett, elkezdtek bepakolni és hamarosan elindult a tényleges munka is.
Az első forgatási jelenetben a kis Nemecsek Ernő gurította szét üveggolyóit bowling pályánkon. Erre a szerepre sikerült „leszerződtetnünk” a világ egyik legcukibb kisfiúját, akinek innen is köszönjük, hogy egy számára idegen környezetben ilyen profi módon követte a „rendező bácsi” utasításait.
A második helyszínünk időközben módosult egy picit. Mivel a Balaton az idén év elején sem volt hajlandó tisztességesen befagyni, ezért a korcsolyás jelenetet kénytelenek voltunk görkorcsolyásra cserélni. Kolléganőnk, aki végigizgulta a hetet a jelenete miatt, végül brillírozott a korcsolyás nő szerepében.

Ebéd után rohantam a Balaton partra, hogy segítsek feldíszíteni a csapat által megálmodott balatoni „gondola” háttámláját. Természetesen a korcsolyázásra alkalmatlan Balaton vize a kikötőnél, ahol a hajót szerettük volna vízre tenni, reggelre hártyásra fagyott. Karbantartó kollégánk és úszómesterünk 1-1 bottal felszerelkezve törték a jeget, míg én a hajót dekoráltam. Lassan megérkezett a stáb és a két wellness-es kolléga, akik eddigi munkájuk során, kb. 28°C-ban soha nem fáztak még. Eddig. A hőmérséklet ezúttal nem volt kegyes márki gróf úrral és kedves nejével. A -5°C-os hidegben, karneváli ruha ide vagy oda nem segített rajtuk, úgyhogy volt szerencsénk élőben is látni, milyen az, amikor valakinek arcára fagy a mosoly. Szerencsénkre mindketten megúszták a forgatást megfázás nélkül.

A következő forgatási helyszín volt a leginkább ember igényes és a legviccesebb is. A jelenetben ugyan „csak” egy szép gésa hölgyet látunk, aki a kívánság lámpásokkal szegélyezett naplementében szemléli a balatoni panorámát. Ez a valóságban lámpásonként egy embert jelentett, akik a földről madzagon eregették a lampionokat, hogy ne „tűnjenek el” a képről egyik pillanatról a másikra. Volt itt madzag összegubancolódás, porig elégett, „megszökött lámpás” és sok-sok kacagás. Amikor a rendező szólt, hogy még egyszer fel kellene venni a jelenetet, nem volt őszinte a mosoly az arcunkon. :) Újra nekirugaszkodtunk, lámpás kötözés, gyújtogatás, eregetés, röhögcsélés és fagyás közeli állapot. Nagyon hideg napot sikerült kifognunk, reménykedtünk, hogy elegendő anyagot sikerült felvenni a stábnak. Mire elkészültünk az erkély jelenettel, addigra pantomimes szereplőnk már kifestve, fekete-fehér jelmezben várt minket az étteremben. Profi előadóról lévén szó, nagyon könnyű dolgunk volt vele a jelenet felvétele során.

Gyorsan riasztottuk Hófehérkét, aki eközben meg is érkezett ManóMŰHELY-ünkbe. A jelenet felvétele során szerintem konkrétan almákkal ette degeszre magát. :) Hogy a stáb se maradjon éhen, tartottunk egy rövid vacsora szünetet, majd újra munkának láttunk. Jóllakottan és némileg átmelegedve igazi kis tündérkékkel folytathattuk a munkát, ugyanis egyik kolléganőnk két szépséges kis lánya karácsonyi angyalkákként idézte fel az év legszebb ünnepét.

„Karácsony” után a kényeztetésé lett a főszerep, és el is érkeztünk a nap „legszomorúbb” eseményéhez. Ugye meséltem a marokkói mintákról a masszázs ajtón? Nos, kiderült, hogy a stáb a kamerával és a sínekkel nem fog úgy elférni, hogy az épp kinyíló marokkói mintás ajtó is bekerülhessen a képbe. A wellnesses kollégákat azzal vigasztaltuk, hogy ezt az ajtót már soha senki nem veheti el tőlük, és legalább egy kis csapatépítés is kikerekedhetett a sztoriból.

A kellemes meleg hotelből ezután a frissítő estébe költöztünk, ami találó is volt a „téli olimpia” jelenetünkhöz. Az olimpiai fáklyás szerepét eljátszó kolléga futott és „gyújtogatott”. Jó sokszor egymás után. Végül ez a jelenet is elkészült, ami után boldogan rohantunk vissza wellnessünk meleg oltalmába.
Megkezdődött az utolsó jelenet forgatása. A csapat már meglehetősen fáradtan, de örömmel konstatálta, hogy a füstgépet nem muszáj beüzemelni, mivel egy 35°C fokos hőmérsékletű és meleg vizű medencetér esetében úgy is „begőzölhetünk”, hogy kinyitjuk az ajtót és beengedjük a -5°C fokos kinti levegőt. :) Gőzmámorban úszva rövidnadrágban és pólóban adta ki az utolsó utasításokat lelkes rendezőnk a csapatnak.

Éjfél után elégedetten koccinthatott a csapat egy igazán sikeres nap végére. Azt hiszem, mindenki nevében elmondhatom, hogy a forgatás nagyon jó hangulatban telt és rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak. És, hogy milyen lett az eredmény? Győződjön meg mindenki a saját szemével róla!

Kamera forog… Tessék! Tovább
TáncMÁNIA = LENDÜLETES ENERGIA

TáncMÁNIA = LENDÜLETES ENERGIA

HARMONY DANCE A WELLASZÍNPADON

1_harmonydance.jpg

A hét eleje nálunk is, csakúgy, mint szerintem az összes irodában, hétvégi élménybeszámolókkal kezdődik. Ez a történet is egy álmos téli hétfő reggelen indult, amikor az egyik kolléganőnk elmesélte, hogy találkozott egy rég nem látott barátnőjével. Sokat beszélgettek az életükről, a munkájukról és az utolsó találkozásuk óta eltelt időről. Kolléganőnk csak úgy áradozott a barátnőjéről, hogy mennyire energikus és hogy jelenleg egy tánccsoportot vezet, akik a társastánc formációktól, latin táncoktól kezdve a standard, show táncokon át egészen az akrobatikus elemekkel tarkított hip-hop-ig, vagy a kortárs balettig számtalan stílusban tevékenykednek, és akikkel nem mellesleg a tavalyi évben, Horvátországban az ESDU – DanceStar World Tour világbajnokságon 7. helyezést értek el.

Mivel a tánc kollégáink körében, legyen az nő vagy férfi, mindenkihez közel áll, ezért gyorsan meg is néztük a sikeres tánccsapat koreográfiáját. A videót szemlélve azonnal megértettük, hogy kolléganőnk barátnője mitől olyan fiatalos, energikus és lendületes. És ha ez ilyen hatással van az emberekre, akkor miért is nem ajándékozzuk meg szállóvendégeinket egy ilyen élménnyel?

Eldöntöttük, megbeszéltük, meghívtuk őket, így pár hónappal az álmos, téli hétfő után egy nyári nap 2015. június 20. befejezéseként 21 órakor a Harmony Dance táncegyüttes lép fel Goblen Grill Bárunk Balaton parti teraszán. Várunk mindenkit, aki mániákus táncos, vagy csak szeret táncolni, de leginkább csak nézni illetve mindenkit, aki szeretne megmártózni egy energikus csapat fiatalos lendületében. :)

TáncMÁNIA = LENDÜLETES ENERGIA Tovább
AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2014.

AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2014.

LENCSEVÉGRE KAPOTT TERMÉSZETES SZÉPSÉG

2015_06_15_termeszetfoto_wp1.jpg

Pár hete Zamárdi Közösségi házának és a Tourinform irodájának vezetője megkeresett bennünket, hogy nem lennénk-e az ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2014. két hetes vándorkiállításnak házigazdái. Szégyen ide, szégyen oda, de férfiasan be kell vallanunk, hogy mi akkor hallottunk először erről a díjról. Tudásunk hiányossága arra késztetett minket, hogy a lehető leggyorsabban utánanézzünk miről is van szó. Nagy megdöbbenésünkre rájöttünk, hogy jobban le vagyunk maradva, mint gondoltuk, mivel a pályázat 1996. óta minden évben, vagyis immáron 22. alkalommal került kiírásra. De ez még csak hagyján! Kiderült ugyanis, hogy a Magyar Természetfotósok Szövetsége által évről-évre kiírt pályázat célja hazánk, Magyarország, a Kárpát-medencei ökorégió és Földünk természeti értékeinek, csodálatos tájainak, egyedülálló élővilágának, valamint a természet ritka pillanatainak bemutatása, és ezen keresztül a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés, a társadalom szemléletformálása és esztétikai értékítéletének fejlesztése. Kell ennél többet mondani egy környezetbarát üzemelésre törekvő szállodának? Természetesen rábólintottunk! :)

És milyen jól tettük! Tovább kattintva a Magyar Természetfotósok Szövetségének oldalán megnézhettük, hogy micsoda remek műalkotások születtek. Minden tiszteletünk a zsűrinek, akiknek ugyan több kategóriában volt lehetősége kiválasztani az első három helyezettet, de még így is embert próbáló lehetett a sok szép elkapott pillanatból rangsorolni.

Csodálatunk a szombati ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2014. Vándorkiállítás megnyitó ünnepségén tovább fokozódott, amikor a képernyőről már ismert fotókat élőben a szállodánk falain viszontláttuk. Tematikáról-tematikára haladva a képek születésének körülményeiről szóló kiírásokat olvasgatva megerősítést kaptunk, hogy igenis, még ha nehézkes is, mindent meg kell tennünk, hogy környezetünket, Földünket megóvjuk! Enélkül ugyanis a jövőben nem lehetünk részesei a kiállításon bemutatott, lencsevégre kapott szépségeknek. A környezetünk megóvása, szépségének megtartása az emberiség, vagyis a mi felelősségünk!

Az ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2014. Vándorkiállítás szépsége és mondanivalója minket elgondolkodtatott. Szeretnénk, ha ebben az élményben mások is részesülnének, így a kiállítás 2015. június 13-30. között minden nap 10:00-18:00 óra között ingyenesen a Hotel Wellamarin****Superior–ban megtekinthető. Szeretettel várunk! :)

AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA 2014. Tovább
GERENDÁS CSALÁDI ZENEKAR

GERENDÁS CSALÁDI ZENEKAR

SPONTÁN FESZTIVÁL A BALATON PARTON

zenekar3.jpg

Gyönyörű szombati napra ébredtünk, beköszöntött az igazi nyár! Fürdőruhát ölthettünk, megvehettük a nyár első naptejét, és törölközővel a vállunkon lecsattoghattunk a Balaton partra, hogy megmártózhassunk a kb. 24°C-os vízben. A rekkenő hőség homlokunkon gyöngyöző erejét nyári szél csillapította, melyet sokan kihasználtak és deszkára vagy hajóra pattanva süvítettek a fodrozódó hullámok között. A tó vitorlákkal díszített, ritmikusan hullámzó képe igazi nyugalmat rejtett a szombat levegőjébe lehetőséget nyújtva a teljes kikapcsolódásra és feltöltődésre.

A napközbeni töltekezés után izgalommal néztünk az este elébe, hiszen WELLAkáció első fellépőjeként a Gerendás Családi Zenekart köszönthettük. A naplementés Balaton parti Goblen Grill Bárunk teraszán megkezdtük a készülődést, berendeztük a színpadot, elrendeztük az asztalokat, székeket, a zenekar tagjai pedig hangolni kezdtek. Lassan megjelentek az első szállóvendégek is, a nézőtér kezdett megtelni a színes ruhák forgatagával és finom parfüm illatokkal.

Elérkezett az este kilenc óra, a napsugarak is alábuktak a Tihanyi félsziget mögött, Gerendás Péter pedig a mikrofonhoz lépett, köszöntötte a vendégeket, majd gyermekeivel, Hannával és Rubennel megkezdték a családi koncertet. A dalok egymásutániságát Péter rövid történetei, hozzáfűznivalói színesítették, melyek egyikeként szívet melengetően a következő szavak hangoztak el „szerencsém volt, hogy feleségemet egyszer jó kedvében találtam és hat gyermekkel ajándékozott meg”. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, nagyon jó ilyet hallani!

A dalok igazi mediterrán hangulatot varázsoltak, mely a nézőtéren ülő közönségen kívül a teraszunk melletti sétányon elhaladókat is hatalmába kerítette. Lassan a sétány másik oldalán húzódó pázsit és az azt szegélyező padok is megteltek, mint egy spontán fesztiválon. Az egyre nagyobb számú közönség az ütemesebb részeknél tapssal kísérte az előadókat, a Szép Júlia dal refrénjénél pedig a zenekarral eggyé válva énekükkel vokáloztak. A koncerten Gerendás Péter saját szerzeményei mellett helyet kaptak az oly ismert, és mindannyiunk számára kedvelt zenekarok, mint a Beatles vagy a Queen dalai, illetve meglepetésként egy műfaji kitérőnek is fültanúja lehettünk, ahol Péter operaénekesi tudását is megcsillantotta. Számunkra hatalmas élmény volt, reméljük a közönség többi tagjának is, melyet köszönünk a Gerendás Családi Zenekarnak!      

GERENDÁS CSALÁDI ZENEKAR Tovább
dbhdfnjmcfgnj