Azt hiszem, hogy minden gyermek életében nagyon fontos, hogy ki az, akivel eltölti az idejét, pláne, ha ez a valaki nem valamelyik családtagja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatjuk azon kolléganőinket, akikkel szállodánk animációs foglalkozásain lehet találkozni, kicsit közelebbről megismerve az ő személyüket. WELLANIMÁTORAINK között vannak, akik egész éves csapattagjaink és vannak, akik egy-egy nyáron csatlakoznak hozzánk. :)
Mindenki másképp csinálja, tartja a mondás. És ez abszolút igaz arra is, hogy ki hogyan válik WELLANIMÁTORRÁ nálunk. Van, aki gyerekek között képzeli el az életét és úgy érzi ez a megfelelő munkakör az edzéshez; van, akinél a sors hozza úgy, hogy lehetősége nyílik kipróbálni ezt a szerepkört és van, aki eredetileg munkaügyesnek jelentkezik hozzánk a szállodába, majd animátor lesz belőle :). Nos a mi Timink a legutóbbi eset tökéletes mintapéldánya.
Timi február végén megtalálta a hirdetésünket egy újságban, amiben munkaügyest kerestünk. Először nem is akart jelentkezni, aztán egyik délután hirtelen felindulásból mégis elküldte az önéletrajzát. Be is hívta a vezetőség egy meghallgatásra, azonban hamar kiderült, hogy sokkal alkalmasabb lenne animátornak, mint munkaügyesnek és mivel animátorra is szükségünk lett volna, ezért végül meggyőzték, hogy ez lenne a megfelelő munkakör számára. Így történt, hogy a következő héten Timi már gyermek koszorúban serénykedett ManóMŰHELYÜNK asztalainál.
Timivel való első személyes találkozásunk sem váratott magára sokáig. Három-négy napja dolgozhatott nálunk; a házban épp Nőnapi programok zajlottak, amikor Timit betanító kolléganőnk reggel felhívta a főnökünket, hogy ő akkor többet nem jönne már dolgozni. Estére már meg volt hirdetve a MiniDISCO, de Timi még a kollégák nevét sem tudta, nemhogy a zenés koreográfiákat. Csörgött a telefonom, főnököm közölte, hogy baj van, nincs estére táncos animátor, mi legyen? Nem volt mit tenni két bevásárlás között berobogtam a szállodába, bemutatkoztam Timinek, hogy én lennék az egyik elődje, aki már továbblépett más munkakörbe, de ne izguljon egy MiniDISCO-t bármikor levezénylek még éjjel álmomból felkeltve is. :) Az esti program teljesen rendben lezajlott, Timi megnyugodott és mindenki elégedetten mehetett haza aludni.
A következő napok már nyugodtabban teltek így aztán volt időnk egy kicsit jobban megismerni egymást. Az nagyjából azonnal leesett számomra, hogy az új kolleginának egy valódi társasági ember, akinek gyilkos a humora és ő saját maga is nagyon jól szórakozik saját magán. Aztán szép lassan az is kiderült, hogy vele olyan dolgok történnek meg, amiket a legjobb forgatókönyv írónak sem jutna eszébe papírra vetni és mindez abból adódik, hogy egy icipicit szétszórt. Mindannyiunknak van legalább egy olyan története Timiről, amit élete végéig emlegetni fog. Főnököm például hónapok óta ki szeretné próbálni, hogy milyen lehet parfümmel öblíteni a ruháit, mert Timinek egy mosás alkalmával véletlenül sikerült ezt megvalósítania és ruhái hetekig illatoztak. Én azon vidultam nagyot, amikor ablaktisztító helyett vízkőoldóval mosta le az autójának az ablakát. A festés szerencsére túlélte a mutatványt. De legutóbb egy csapatépítésen azt is elmesélte, hogy egy utazása alkalmával ülésestől-mindenestől eltűnt egy egyterű autó hátuljában. Nem azért mert nagy fékezés vagy kanyar volt. Nem. Vele ezek a dolgok egyszerűen csak megtörténnek. Ő a legvidámabb pesszimista az egész földkerekségen, mert miközben felvázolja, hogy milyen szerencsétlen, annyira jót röhög saját magán, hogy az az érzésed, hogy ő tulajdonképpen örül ezeknek a történéseknek. :) És persze együtt vinnyogsz vele, mert ehhez ért ő igazán. A szórakoztatáshoz.
Timi is, mint az összes eddig bemutatott hölgyemény, tulajdonképpen mindent szeret csinálni, amit a ManóMŰHELYBEN lehetséges. Emellett borzasztóan kreatív is, nem nagyon tudunk neki olyat mondani, amitől ő megtorpanna. A MiniDISCO pedig azóta minden eddiginél jobban pörög. Timi betanulta az összes régebbi koreográfiánkat, sőt, újabbakat is összedobott.
Mára Timi a WELLANIMÁTOR pozíció mellé nyugodtan megkaphatná a ház komikusa címet is. Javasoltam neki, hogy ha az életében bármikor pályamódosításra adná a fejét, akkor adja ki a történeteit könyvben, mert ilyen hihetetlen történeteket kitalálni sem lehet, mint amik vele megestek. Remélem, hogy sokáig fogunk még együtt dolgozni bolondozva és hangosan vigyorogva úgy, ahogy tulajdonképpen szeretünk. :)