WellaPillanatok


Timi eszméletlen világa

Timi eszméletlen világa

WELLANIMÁTOROK 3. RÉSZ

1t.jpg
Azt hiszem, hogy minden gyermek életében nagyon fontos, hogy ki az, akivel eltölti az idejét, pláne, ha ez a valaki nem valamelyik családtagja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatjuk azon kolléganőinket, akikkel szállodánk animációs foglalkozásain lehet találkozni, kicsit közelebbről megismerve az ő személyüket. WELLANIMÁTORAINK között vannak, akik egész éves csapattagjaink és vannak, akik egy-egy nyáron csatlakoznak hozzánk. :)    

Mindenki másképp csinálja, tartja a mondás. És ez abszolút igaz arra is, hogy ki hogyan válik WELLANIMÁTORRÁ nálunk. Van, aki gyerekek között képzeli el az életét és úgy érzi ez a megfelelő munkakör az edzéshez; van, akinél a sors hozza úgy, hogy lehetősége nyílik kipróbálni ezt a szerepkört és van, aki eredetileg munkaügyesnek jelentkezik hozzánk a szállodába, majd animátor lesz belőle :). Nos a mi Timink a legutóbbi eset tökéletes mintapéldánya.

Timi február végén megtalálta a hirdetésünket egy újságban, amiben munkaügyest kerestünk. Először nem is akart jelentkezni, aztán egyik délután hirtelen felindulásból mégis elküldte az önéletrajzát. Be is hívta a vezetőség egy meghallgatásra, azonban hamar kiderült, hogy sokkal alkalmasabb lenne animátornak, mint munkaügyesnek és mivel animátorra is szükségünk lett volna, ezért végül meggyőzték, hogy ez lenne a megfelelő munkakör számára. Így történt, hogy a következő héten Timi már gyermek koszorúban serénykedett ManóMŰHELYÜNK asztalainál.

Timivel való első személyes találkozásunk sem váratott magára sokáig. Három-négy napja dolgozhatott nálunk; a házban épp Nőnapi programok zajlottak, amikor Timit betanító kolléganőnk reggel felhívta a főnökünket, hogy ő akkor többet nem jönne már dolgozni. Estére már meg volt hirdetve a MiniDISCO, de Timi még a kollégák nevét sem tudta, nemhogy a zenés koreográfiákat. Csörgött a telefonom, főnököm közölte, hogy baj van, nincs estére táncos animátor, mi legyen? Nem volt mit tenni két bevásárlás között berobogtam a szállodába, bemutatkoztam Timinek, hogy én lennék az egyik elődje, aki már továbblépett más munkakörbe, de ne izguljon egy MiniDISCO-t bármikor levezénylek még éjjel álmomból felkeltve is. :) Az esti program teljesen rendben lezajlott, Timi megnyugodott és mindenki elégedetten mehetett haza aludni.

A következő napok már nyugodtabban teltek így aztán volt időnk egy kicsit jobban megismerni egymást. Az nagyjából azonnal leesett számomra, hogy az új kolleginának egy valódi társasági ember, akinek gyilkos a humora és ő saját maga is nagyon jól szórakozik saját magán. Aztán szép lassan az is kiderült, hogy vele olyan dolgok történnek meg, amiket a legjobb forgatókönyv írónak sem jutna eszébe papírra vetni és mindez abból adódik, hogy egy icipicit szétszórt. Mindannyiunknak van legalább egy olyan története Timiről, amit élete végéig emlegetni fog. Főnököm például hónapok óta ki szeretné próbálni, hogy milyen lehet parfümmel öblíteni a ruháit, mert Timinek egy mosás alkalmával véletlenül sikerült ezt megvalósítania és ruhái hetekig illatoztak. Én azon vidultam nagyot, amikor ablaktisztító helyett vízkőoldóval mosta le az autójának az ablakát. A festés szerencsére túlélte a mutatványt. De legutóbb egy csapatépítésen azt is elmesélte, hogy egy utazása alkalmával ülésestől-mindenestől eltűnt egy egyterű autó hátuljában. Nem azért mert nagy fékezés vagy kanyar volt. Nem. Vele ezek a dolgok egyszerűen csak megtörténnek. Ő a legvidámabb pesszimista az egész földkerekségen, mert miközben felvázolja, hogy milyen szerencsétlen, annyira jót röhög saját magán, hogy az az érzésed, hogy ő tulajdonképpen örül ezeknek a történéseknek. :) És persze együtt vinnyogsz vele, mert ehhez ért ő igazán. A szórakoztatáshoz.

Timi is, mint az összes eddig bemutatott hölgyemény, tulajdonképpen mindent szeret csinálni, amit a ManóMŰHELYBEN lehetséges. Emellett borzasztóan kreatív is, nem nagyon tudunk neki olyat mondani, amitől ő megtorpanna. A MiniDISCO pedig azóta minden eddiginél jobban pörög. Timi betanulta az összes régebbi koreográfiánkat, sőt, újabbakat is összedobott.

Mára Timi a WELLANIMÁTOR pozíció mellé nyugodtan megkaphatná a ház komikusa címet is. Javasoltam neki, hogy ha az életében bármikor pályamódosításra adná a fejét, akkor adja ki a történeteit könyvben, mert ilyen hihetetlen történeteket kitalálni sem lehet, mint amik vele megestek. Remélem, hogy sokáig fogunk még együtt dolgozni bolondozva és hangosan vigyorogva úgy, ahogy tulajdonképpen szeretünk. :)

Timi eszméletlen világa Tovább
Virág beszédes világa

Virág beszédes világa

WELLANIMÁTOROK 2. RÉSZ

1_2.jpg

Azt hiszem, hogy minden gyermek életében nagyon fontos, hogy ki az, akivel eltölti az idejét, pláne, ha ez a valaki nem valamelyik családtagja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatjuk azon kolléganőinket, akikkel szállodánk animációs foglalkozásain lehet találkozni, kicsit közelebbről megismerve az ő személyüket. WELLANIMÁTORAINK között vannak, akik egész éves csapattagjaink és vannak, akik egy-egy nyáron csatlakoznak hozzánk. :)    

Az első találkozás egy új kollégával számomra mindig nagyon izgalmas dolog. És szerintem mindannyian úgy vagyunk az életünk minden területén, hogy az első nagy találkozásokra mindig készülünk, elképzeljük, hogy a másik ember milyen lehet, hogy néz ki, milyen lesz majd vele együttdolgozni, együttműködni, már majdnem csak együttélni. Magam is így vagyok ezzel és épp most meséltem el Virágnak, hogy ez a mi esetünkben milyen vicces volt az én szemszögemből nézve. Annyi információm volt az új kolléganőről, hogy amiatt jön hozzánk, mert a nyáron a férje nálunk lesz gyakorlaton és mivel Ő iskolában dolgozik, ezért nyáron temérdek ideje van, és szívesen dolgozna egy helyen a párjával. Elképzeltem, hogy egy kedves tanító nénivel milyen egyszerű lesz az élet, hiszen ő látott már egyszerre akár 20 gyereket is, és az évek meg a rutin nagyon sokat lendíthet az ember munkáján, ha animátornak áll.

Amikor elérkezett a nagy nap és először találkoztunk, akkor viszont a fejemben lévő képet teljesen újra kellett rajzolnom. Ott állt velem szemben egy nagyon fiatal mosolygós lány, aki Krauszné Szabó Virágként mutatkozott be. És ekkor esett le, hogy az ember lánya fiatalon, akár a húszas évei elején is férjhez mehet :).

Aztán ahogy beszélgettünk arra is rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen az évek és a rutin mit sem számít, hiszen annak idején engem is a gyerekek szeretete irányított erre a pályára.

Az első találkozásunk óta többször is volt szerencsém együtt dolgozni Virággal, akit imádnak a gyerekek és a szüleik is. Egyre több dolgot tudtam meg róla, többek között azt is, hogy ő nem csak egy szimpla tanító néni, hanem konduktor. Van egy kis tornaterme, ahol mozgássérült gyerekek fejlesztésével foglalkozik, amíg a gyerekek társainak tornaórájuk van. Kiderült róla, hogy imád lovagolni, fest, biciklizik és még gitározni is megtanult, a gyerekek kedvéért. Szóval egy nagyon megnyerő és vidám személyiség.

Virágnak is megemlítettem nagyjából két hete, hogy írnék néhány sort róla a blogoldalunkon. Nos, ő sem az a magamutogató típus J. Két napja megkerestem, hogy lassan itt az idő, aztán ma már nem engedtem „elmenekülni”. Sok dolgot megtudtam ugyan ez alatt a néhány hét alatt Virágról, de azért az ember mindig megtudhat újabb és újabb információkat. Kiderült, hogy Virág is, akárcsak Eszti nagyjából mindent szeret csinálni, ami a ManóMŰHELYHEZ köthető. De legjobban nem is egy-egy foglalkozást szeret, hanem azt, hogy amikor kimegy a vendégek közé, akkor a gyerekek megismerik, beszélgetnek vele, örülnek neki. Számára ez mindennél jobb érzés.

A kedvenc története az animátori munkájával kapcsolatban pedig egy hároméves, rendkívül bájos és eleven kislány anyukájához kapcsolódik. Virág ugyanis mindenre rá tudta venni a makrancos kishölgyet, amire az anyukájának nem sikerült. Egyik este aztán a hölgy nem bírta tovább és megkérdezte Virágot, hogy ezt a rábeszélő készséget tanítják-e valahol?

Nem, nem tanítják. Kolléganőnknek ez veleszületett tehetsége. És én személy szerint reménykedek abban, hogy ha augusztus végén el is válnak útjaink, azért a jövőben valamikor kamatoztatni fogja még ezt a képességét, mint WELLANIMÁTOR csapatunk tagja.

 

 

Virág beszédes világa Tovább
Esztink színes világa

Esztink színes világa

WELLANIMÁTOROK 1. RÉSZ

1_eszti.jpg

Azt hiszem, hogy minden gyermek életében nagyon fontos, hogy ki az, akivel eltölti az idejét, pláne, ha ez a valaki nem valamelyik családtagja. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy az elkövetkező időszakban bemutatjuk azon kolléganőinket, akikkel szállodánk animációs foglalkozásain lehet találkozni, kicsit közelebbről megismerve az ő személyüket. WELLANIMÁTORAINK között vannak, akik egész éves csapattagjaink és vannak, akik egy-egy nyáron csatlakoznak hozzánk. :)     

Az elsőként bemutatkozó kolléganőnk WELLANIMÁTOROS története két évvel ezelőttre nyúlik vissza. 2013. július közepén a nyári csapatunk egy fiatal kolléganője egyik pillanatról a másikra felmondott. Nem mondanám, hogy kitörő örömmel fogadtuk a hírt, de még mielőtt elkezdhettünk volna izgulni azon, hogy akkor most hogyan tovább, főnökünk egy szerény, sötétbarna, hosszú hajú kedves arcú lánnyal lépett be ManóMŰHELYÜNKBE. Kiderült, hogy ez a visszahúzódó, törékeny lány, nevezetesen Farkas Eszter, vagyis Eszti, ahogy gyermek vendégeink szólítják, lesz a mi új kolleginánk. Talán a megkönnyebbülésnek vagy már az első látásra pozitív benyomásnak, esetleg mindkettőnek :) köszönhetően bátran kijelenthetem, hogy eddig még soha nem örültem ennyire egy új csapattagnak, mint Neki.

Ahogy főnökünk magunkra hagyott minket, meg is rohamoztuk kérdéseinkkel, melynek során kiderült, hogy Eszti Sopronban német nemzetiségi óvodapedagógusnak tanul és nem egy szószátyár típus, vagyis csak úgy lehet róla megtudni még több információt, ha kérdezünk. Sebaj, gondoltam, biztosan izgul, végül is ki nincs így ezzel az első napján és különben sem lehet mindenki olyan extrovertált személyiség, mint én. Teltek múltak a napok, és azt vettem észre, hogy a gyerekeket és minket, animátorokat is egyre jobban beszippant az új kolléganő személyisége. Eszti ugyanis mindig halkan és nyugodtan beszél, a hallgatóság pedig szinte csüng a szavain, minden kislány mellé akar ülni, az ő kezét akarja fogni. :)

Hamar eltelt az akkori egy hónap nekünk is. Esztivel könnyen és jókedvűen tudtunk együtt dolgozni, főleg azért mert még a furcsának tűnő ötletekre is, mint „szabályok nélküli színezés” nyitott volt, és büszkén vállalta az így létrejövő műalkotás piros tengerének és zöld égboltjának remek színválasztását! J Nagyon sajnáltuk, mikor tavaly kiderült, hogy egyéb elfoglaltságai miatt nem tud újra velünk „vakációzni”. De ugye, ami késik, nem feltétlenül múlik, így nagy örömömre Esztitől se kellett végleg búcsút venni, bár ezt idén tavaszig még nem tudtam. :)

Egy szép napsütéses tavaszi napon, a siófoki plázában korzózva ugyanis véletlenül összefutottam vele és pár szó váltása után megkérdezte, hogy lenne-e lehetősége idén egész nyáron nálunk dolgozni. Majd ki ugrottam a bőrömből a hír hallatán, amit másnap azonnal el is újságoltam a főnökömnek. Szerencsére főnökömet sem kellett sokat, egész pontosan egyáltalán nem kellett győzködni, így gyors telefonos és személyes egyeztetések után Eszti ismét a kolléganőm lett.

Elérkezett a nyár, megkezdődött a WELLAKÁCIÓ és Esztivel újra a ManóMŰHELYBEN ültünk sok apró vendég társaságában. Még mielőtt mindenki azt hinné, hogy az elmúlt két évhez képest semmi sem változott, gyorsan elmondanám, hogy az akkori szerény, visszahúzódó leányzó sokkal határozottabb és magabiztosabb lett, miközben megtartotta a gyermekeket mágnesként magához vonzó nyitottságát, odafigyelését. Mindennek ellenére Eszti továbbra sem beszél sokat, na jó talán kicsit többet, mint anno, így mikor megkerestem azzal a kérésemmel, hogy írnék róla a blogoldalunkon egy cikket és ehhez kifaggatnám egy kicsit, nagyon izgatott lett.  

Hogy gyorsan eltereljem a figyelmét bele is csaptam a közepébe, és feltettem a kérdéseimet. Bájos kolléganőm némettanárnő anyukájának köszönheti német nyelv és gyermekek iránti szeretetét. Ennek köszönhető, hogy továbbtanulása céljául a fentebb említett soproni német nemzetiségű óvodapedagógus szakot választotta illetve, hogy két éve, a siófoki újságban megjelent gyermek animátor hirdetésünkre jelentkezett. Ugyan jelentkezésének pillanatában nem sok elképzelése volt, hogy az animátor pontosan mit is csinál, de mivel a „gyermek” szó előtte állt, ezért úgy gondolta, az csak jó lehet.

Kiderült számomra, hogy önmagának kifejezésére sokunkkal ellentétben nem csak a verbális kommunikációt, sőt sokkal inkább rajztehetségét használja. Ebben a tudományban is igyekszik elmélyedni, kifejezetten érdekli a jobb agyféltekés rajzolás. Részt is vett egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon, ahol a rajzoláshoz való eddigi viszonyulását megváltoztatta és a rajzolást új szemléletbe, megközelítésbe helyezte. Az itt tanultak alapján a gyerekeket és minket is arra buzdít, hogy ne azzal foglalkozzunk, hogy hogyan is fog majd az általunk rajzolt kép sikerülni, inkább élvezzük ki a rajzolás folyamatát, élményt szerezve magunknak.

Nem túl meglepő módon a ManóCLUB foglalkozásai közül is a rajzolás és a színezés a kedvence, főleg ha szép időben a ManóPARTON, vagyis a strandon csinálja. :) Ittlétének egyik legkedvesebb története is a színezéshez kötődik. Történt ugyanis, hogy WELLAHEROS hetünkön Eszti mellett egy kisfiú pókember kifestőt színezett, amin a pókember egy ablak előtt állt. Miután a fekete-fehér pókember színesre váltotta alakját és a kisfiú elérkezett a pókember mögötti ablak kiszínezéséhez az alábbi kérdést tette fel: „Eszti, van neked átlátszó színesceruzád, amivel az ablakot kiszínezhetem?” mire Eszti „Az sajnos nincs, de van egy ollóm, amivel kivághatod az ablaküveget és akkor átlátszó lesz.” Még most is mosolyog, miközben a történetet nekem meséli, hogy az első hallásra butuskának tűnő kérdés végülis teljesen logikus! Ezért is szereti a gyerekeket, mert máshogy látják a világot és más megközelítésben kezelik a körülöttük levő dolgokat!

Pörög az idő, így közeleg már az augusztus vége, amíg Eszti biztosan nálunk dolgozik. Azért reméljük, hogy ennek a pár hétnek az elteltével nem végleg veszünk majd tőle búcsút, de ez persze a jövő zenéje! :)

 

 

Esztink színes világa Tovább
KABALA HUGI SZÜLETÉSE

KABALA HUGI SZÜLETÉSE

WELLAMARI SZÍNRE LÉP!

wellamari.jpg

Kabala figuránként napvilágot látott WellaMANÓNK igen nagy sikert aratott gyermekvendégeink körében és persze nálunk, kollégák között is. A szemében kis huncutság, vidám kerek arcocskája, mindig máshogy lelapuló, hegyes fülecskéje mindenkit levett a lábáról. A gyerekek szinte versenyeztek, hogy az esténként felolvasott ManóMONDA alatt MANÓ kinek az ölében ülhessen. Mígnem tavaly nyáron egy közös ManóMONDA olvasás után egyik vendég kislányunk kendőzetlen, gyermeki őszinteséggel kifejtette, hogy milyen igazságtalan, hogy a WellaMANÓ fiú és nem kislány, pedig kislányként még mennyivel aranyosabb lenne egy kis rózsaszín ruhában, arról nem is beszélve, hogy akkor milyen sokkal izgalmasabb babázós játékokat lehetne vele játszani. De hát így, hogy WellaMANÓ kisfiú, csak a fiúknak való!

Na, ez volt azon kevés pillanatok egyike, mikor szóhoz sem tudtunk jutni. Be kellett látnunk, hogy van némi igazsága ennek a nagyon logikusan gondolkodó, pöttöm lánykának. Nőiesen bevallva „bökte is a csőrünket” rendesen, hogy erre egyáltalán nem is gondoltunk, pedig szinte csak nők foglalkozunk a programszervezéssel. :) Úgyhogy igyekeztünk gyorsan pótolni ilyetén hiányosságunkat és a szezon után ősszel rögtön meg is kezdtük Manólányunk tervezését!

Na de ki is legyen a mi Manólányunk és hogyan is hívják? A névválasztás WELLAMARIN szállodanévvel mondhatjuk, hogy adott volt, vagyis nem volt más dolgunk, minthogy elhagyjuk a szóvégi „N” betűt és már meg is volt WellaMARINK neve! :) Mivel legalább egy, de inkább két évvel fiatalabb lesz WellaMANÓNÁL és aranyosságában illetve bájos kis fülecskével Manóra fog hasonlítani, így a Manó hugi relációban maradtunk. Minden adott volt egy rózsaszín ruhás kis Manólány tervezéséhez és megvalósításához, legalábbis ahogy azt elsőre gondoltuk.

Eggyel azonban nem számoltunk, mégpedig hogy milyen az, amikor sok nő véleményt alkot arról a majdani lánykáról, aki az ő ideáját képes megtestesíteni. És előkerültek a fontosabbnál fontosabb kérdések! Milyen is egy bájos Manólány haja? Hosszú vagy rövid, göndör vagy egyenes, kieresztve, összefogva vagy befonva hordja majd a haját? Legyen esetleg e frufruja is? Vagy milyen színű legyen a szeme? Kék, zöld esetleg barna? És milyen hosszú legyen a ruhácskája? Mini, térdigérő vagy még hosszabb? Legyen e virág a sapkáján? És ha igen, akkor az szimmetrikusan vagy aszimmetrikusan legyen elhelyezve? És a legfontosabb! Mennyire legyen kerek az arcra és milyen legyen a testalkata?  

Így utólag egyáltalán nem bánom, hogy az elsőszülött Manónk fiú lett, mert nem biztos, hogy ezek után nekivágtunk volna mégegyszer, hogy újra és újra konszenzusra jussunk valamilyen nagyon fontos kérdésben. A lényeg, hogy idén nyáron megszületett és minél többet nézzük, annál jobban szeretjük, még ha annó szívünk mélyén nem is minden részlettel értettünk egyet! :) Reméljük, hogy WellaMARI kishölgy vendégeink tetszését is elnyeri, aki bátyával, WellaMANÓVAL együtt aranyos színfoltjai ManóMŰHELYÜNKNEK.

testverpar.jpg

KABALA HUGI SZÜLETÉSE Tovább
Egy kabala születése

Egy kabala születése

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT WELLAMANÓ!

2015_07_28_wellamano.jpg

Nyaranta a Balaton déli partján, de legfőképp Zamárdiban pici gyermekektől hangos a strand. Erről már a szálloda nyitása előtt, az építkezés során is meggyőződhettünk, így előrevetíthettük, hogy a szállodában szép számmal számíthatunk felnőtt vendégeink mellett gyermekekre is. Azt nem tudom, hogy ez a gondolat önbeteljesítő jóslattá nőtte ki magát vagy csak megkerülhetetlen törvényszerűség, de a feltevés beigazolódott és mind a mai napig aranyosabbnál aranyosabb apróságok látogatnak el hozzánk.

Öröm ez a kollégáimnak és nekem, hiszen előszedhetjük gyermeki énünket és gyermekprogramjaink szervezése során újra élhetjük gyermekkori élményeinket. És kinek ne lenne emléke legalább egy aranyos plüss figuráról, aki az ágyunkban mellettünk fekve a lámpa leoltása után elűzte félelmeinket és vigyázott álmainkra, míg aludtunk? Vagy akivel izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat találtunk ki és éltünk át bejárva fantáziánk mélységeit és magasságait? Nálunk mindenkinek volt, így megszületett a gondolat, hogy miért is ne lehetne a vendég gyerekeknek és kicsit nekünk is a szállodát megszemélyesítő főhősünk, kabalánk? Na de milyen legyen?

Persze erről igen megoszlottak a vélemények. Ki hitte volna ugye? A csapat állatbarát része egy balatoni madár személyében idealizálta meg leendő plüss figuránkat. Ezt azzal magyarázták, hogy a Balaton vizén nagyon szép hattyúk és vadkacsák úszkálnak, akiket etetni is lehet, ráadásul az egykor televízióban futó Nils Holgerson sorozat kiváló ötleteket adhat majdani madarunk történeteihez, kalandjaihoz. A csapat másik része az első emeleti hajóosztályról elnevezett Kalóz játszóház nevéből indult ki és valamilyen aranyos kalóz figurában vizualizálta a kabalánkat, már csak azért is, mert inkább „emberszabású" figurát szerettek volna mintsem valami állatot, hátha a gyerekek egy részének van valami fóbiája, fenntartása a kiválasztott állattal szemben. És valljuk meg van is igazság ebben, úgyhogy az „emberszabású” vonalon gondolkodtunk tovább. Na de nehogy már egy kalóz legyen, aki általában negatív szerepben, rosszalkodva tűnik fel! Nem maradt más hátra, minthogy tovább gondolkodjunk, így előkerültek a tündérek, a törpék és a manók! A tündér túl lányos, a törpe pedig megint csak lehet gonosz is, így maradtunk a manónál, mely szó akár egy nevet is jelenthet.

Megvolt a WellaMANÓ név, már csak a vizuális megjelenítés váratott magára. A csapat egyik kreatív hölgye kéréseinek figyelembe véve, hogy a több száz közül csak a fontosabbakat említsem, legyen kék nadrágja és sipkája, legyen nyakkendője, mosolyogjon, megrajzolta a mi kis Manónkat, aki a képernyőről visszamosolyogva egy csapásra belopta magát a szívünkbe. :) Kerestünk hát egy plüss figurákat gyártó céget és elküldtük nekik WellaMANÓ rajzunkat, hogy valósítsák meg. Több hetes egyeztetés, próbafigurák megtekintése után 2013. július 28-án megszületett hőn áhított kis kabalánk, aki nagyban a ManóMŰHELYÜNKBEN, kicsiben pedig már több mint száz gyermek gondozásában csal mosolyt mindennapjainkba. Boldog 2. szülinapot WellaMANÓ! :)    

Egy kabala születése Tovább
Megálmodtuk, berendeztük, kifestettük

Megálmodtuk, berendeztük, kifestettük

MANÓMŰHELY ÚJRATÖLTVE

2015_07_15_manomuhely.jpg

Szállodánkba lassan második éve üzemel a ManóMűhely, ahol kicsi kezek szorgos munkájával készülnek a szebbnél szebb alkotások WellaManó és animátor segédei gondos felügyelete mellett. Az idei évben úgy határoztunk, hogy felújítjuk ezt a kis kuckót, hogy még vonzóbb legyen a hozzánk betérő kicsi és nagy vendégek számára.

A felújítást két fázisban vittük véghez, egy kicsit Mekk Mester módjára. :)  Első körben megérkeztek a szép új bútorok; asztalok, székek és egy óriási gardróbszekrény formájában. Ezeket még nyári szünet első napjaiban összeszereltük és a helyükre kerültek.

Maga a szerelés meglehetősen mókásra sikerült, mivel a nap elején hatan képviseltük a nők táborát és két férfi segítségünk akadt a szekrények összeszerelésesénél, a nap végére azonban már a fél szálloda a ManóMűhelyben fúrt, farigcsált és húzkodott a helyére bútorokat. Hiába a bútorszerelés vonzza a férfiakat, bármennyire is az ellenkezőjét állítják. :) Mondjuk, ha tudtuk volna, hogy a karbantartó kollégáknak milyen csodaszerkezeteik vannak, akkor valószínűleg már reggel meginvitáljuk őket egy kis asztalláb összecsavarozásra. :) Nap végén úgy éreztük, hogy elkészült a tökéletes kuckó és nincs más dolgunk, mint másnap szép új berendezéseink között várni a kis lurkókat.

Teltek múltak a napok, mi még mindig egymás vállát veregetve örültünk (főleg a két gardrób szerelő kolléga, akiknek innen is hálásan köszönjük a közreműködést) a szép új bútoroknak; amikor a következő szavak hagyták el a főnököm száját: - Szerintem ki kellene festeni.
(Igen, miután bekerültek a szép új bútorok a helyükre.) Innentől tudtam, hogy nincs más hátra, mint előre, készítenem kell a játszós ruhát és készülnöm kell a „nagy festésre”. Hiszen ha egyszer egy ötlet kipattan valamelyik „ötletgazda” a fejéből, akkor az kinn is marad egészen a megvalósításig. :)

Persze festeni nem lehet olyankor, amikor tele a ház gyerkőccel. De sebaj, a BalatonSound vészesen közeledett, úgyhogy nem is kellett sokáig tűnődni azon, hogy mikor álljunk neki a nagy projektnek.

Csütörtök délelőtt volt, a zene dübörgött a Soundon mi pedig teddy hengerekkel felszerelkezve, hatalmas elszántsággal a szívünkben nekiláttunk a lila falból fehéret varázsolni. Innen üzenem mindenkinek, aki sötét falból szeretne világosat, hogy NE egy vödör fehér festékkel álljon neki, bármilyen pici is a szoba. :) Úgy érzékeltem, hogy a házban rajtunk kívül senki nem hisz abban, hogy hat nő ki tud szépen festeni egy szobát. De ez minket nem nagyon érdekelt. Szorgosan festettük fel egyik réteget a másik után és a fal egyre világosabb és világosabb lett. Nap végére háromszor lett átkenve és jelezném minden kétkedőnek, hogy amatőr festőkhöz képest nagyon szépre sikerült. Azért én részemről a nap végére elhatároztam, hogy ha kell is pályát módosítanom életem során, akkor sem a szobafestő mázoló lesz az új szakmám. :)

És hogy miként lehet a fehér fal bohókás? Néhány színfolt igazán fel tudja dobni az egyhangúságot. Így fogtunk egy 1,5 méteres vízmértéket, húztunk pár vonalat, előkerestük a legszebb színes festékeinket, a kedvenceinkkel kifestettük a kiválasztott sokszögeket, végül pedig szigetelő szalag helyett egy nem egyszerűen beszerezhető dekortapasszal „újrarajzoltuk” a vonalakat! Ha kíváncsi vagy a végeredményre, akkor látogass el hozzánk és győződj meg a saját szemeddel róla!

Megálmodtuk, berendeztük, kifestettük Tovább
ManóRITMUS

ManóRITMUS

AVAGY GYERMEK JÓGA WELLA MÓDRA

torna1.jpg

Három évvel ezelőtt, amikor családbarát szállodaként elindítottuk gyermek foglalkozásainkat, akkor egy percig sem volt kérdéses, hogy a sport is szerepet fog kapni a nálunk pihenő lurkók életében. Hiszen sportos emberekről lévén szó, tudtuk, hogy mennyire fontos a mozgás megszerettetése már kicsi korban. A kérdés csak az volt, hogy milyen sportágat válasszunk, amiben mindegyik korosztály jól érezheti magát és felkelheti esetleg azon gyerkőcök érdeklődését is, akik nem annyira fogékonyak a mocorgásra. Ezenkívül fontos volt az is, hogy mi NEM testnevelés órákat szeretnénk tartani, ahol meg kell szakadni, hanem mókás, könnyen elvégezhető, kisebb és nagyobb csoportban is élvezetes mozgásformát kerestünk.

Amikor elkezdtünk közösen gondolkodni, ötletek sokasága záporozott jobbról is és balról is, de csak nem jutottunk előrébb. Sokat kérdezgettük a hozzánk érkező kicsiket, hogy mit sportolnak; mivel mégiscsak nekik kerestünk elfoglaltságot, és azt ugye sejtettük, hogy a bodyART és maraton futás nem igazán egy ötévesnek való :). Azonban hiába folyik a csapból is, hogy tornaórát minden napra, meglepődve tapasztaltuk, hogy a gyerekek többsége, ha sportolni szeretne, akkor különórákat látogat, mert a tornaórákon többnyire csak lézengenek. Aztán az egyik anyuka megemlítette, hogy náluk az óvodában van gyermekjóga és nagyon szeretik, mert nagyon kiegyensúlyozott lesz tőle a kislányuk. Megtudtuk, hogy ezeken az órákon különböző állatokat utánozva, mókás formába csomagolva mozoghatnak a picik, korosztálytól függetlenül. Mire a beszélgetés végére értünk, már tudtuk, hogy ez lesz a mi sportunk is.

Következő héten el is indult a keresgélés, hogy megtaláljuk a tökéletes gyerekjóga oktatót. Szerencsénkre nem kellett túl messzire mennünk, mert hamar kiderült, hogy Kuknyó Brigi aerobic oktató, aki rendszeresen tart órákat nálunk, gyerekeknek is tart különböző foglalkozásokat. Megkérdeztük, hogy beleférne-e heti néhány alkalommal a gyermekjóga is az életébe és Ő örömmel mondott igent nekünk.

Nagy várakozással mentünk be az első órára, hiszen mi sem tudhattuk, hogy lesz-e érdeklődés, mit szólnak ehhez a vendégek, vagy, hogy hogyan fog ez működni csupa egymásnak idegen kisgyerek között. Aggodalomra azonban semmi okunk nem volt, rengetegen kíváncsiak voltak erre az újdonságra és a kicsik egyébként is sokkal kevésbé tartanak egymástól, mint mi felnőttek. A gyerekek imádták Brigit és ez visszafelé is igaz volt. A legfélénkebb apróság is teljesen feloldódott az óra végére. Láthattunk cicákat akik oroszlánná változtak, kutyusokat akik farkasként „üvöltöttek” az ég felé, és a legvirgoncabb lurkók is mintha kisimultak volna a foglalkozás végére. Szinte érezni lehetett a nyugalmat, ami a teremből áradt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, ami segített elhinni nekünk is, hogy jól döntöttük.

Az idei évtől Brigi már az egész családnak tart órákat a tipegőktől a nagymamákig/nagypapákig. Hétfő, szerda és péntek délelőttönként szeretettel várunk mindenkit, aki egy kis mozgásra vágyik. Bővebb információ: http://www.wellamarin.hu/program-44.html

ManóRITMUS Tovább
süti beállítások módosítása
dbhdfnjmcfgnj