Egy napsütéses januári kedd reggelen főnököm mosolyogva lépett az asztalomhoz és közölte, hogy szombaton filmet forgatunk a szállodáról egy profi stábbal és egy óra múlva megbeszélést tartunk ezzel kapcsolatban. Azt sem tudtam merre legyek nagy örömködésemben, lévén, hogy mindig is szerettem volna részese lenni egy „igazi filmforgatásnak”. A megbeszélésen aztán elég gyorsan világossá vált számomra, hogy nem éppen egy átlagos videóról lenne szó. Az első dolgok, amik megragadtak bennem a Hófehérke, a gésa, a pantomimes, a Pál utcai fiúk és a téli olimpia. Úgy éreztem, hogy egy téren és időn átívelő sztori forgatókönyvébe csöppentem. Imádtam :)
Az események azonnal felgyorsultak; megírtuk a forgatókönyvet, összeírtuk, hogy milyen díszletekre lenne szükségünk, szereplőket castingoltunk kollégáink és ismerőseink között. Viszonylag kevés idő alatt kellett nagyon sok mindent megoldanunk. A főnökömről tudni kell, hogy nem igazán ismeri (egyáltalán nem ismeri :)) a lehetetlen szót, úgyhogy ő szorgalmasan diktált én pedig szorgalmasan osztogattam a feladatokat a kollégáknak. Karbantartó kollégáink (őket hívjuk, ha valami nem működik :)) feladata lett, hogy vadonatúj csillogó LED világítást szereljenek a bowling pályánkra; varázsoljanak úszómesterünk által, nagy nehézségek árán megszerzett horgászcsónakba egy velencei gondolák ülőkéjéhez hasonló díszes háttámlát és állítsanak fel a hotel bejáratához egy a téli olimpiákról ismert őrlángot.
A forgatás masszázs jelenetéhez nagyon nagy szükségünk lett volna a kezelők elhúzható paravánját díszítő, csodaszép tapétára. Lévén nem találtunk az elképzeléseinknek megfelelőt, ezért kihasználtuk lelkes kis wellness csapatunk festés iránti vonzalmát, akiknek sikerült három nap leforgása alatt 3 m x 2 m nagyságú területre egy nagyon szép marokkói mintát felfesteniük. :) Reméljük nem utáltak meg örökre festeni…
Nem maradt más hátra, mint kikölcsönözni vagy jobb híján megvásárolni szereplőink jelmezeit, ami csak elsőre tűnik egy könnyed projektnek. Kimonót szerezni Magyarországon ugyanis nem a legegyszerűbb feladat. Rengeteg rohanás, szervezkedés, e-mailezés és telefonálás után elérkezett a forgatás előtti este, amikor elvégeztük az utolsó simításokat is. Én életemben először díszítettem januárban karácsonyfát és ellenőriztem, hogy egy kötél segítségével milyen magasra tudunk egy kívánságlámpást eregetni.
És végre elérkezett a várva várt nap, melynek reggelén tüdőgyulladásom kíséretében (sikerült összeszednem még Őt is a nagy készülődésben), de nagy lelkesedéssel elindultam, hogy újra egy utolsó utáni pillantást vethessek a helyszínekre és ellenőrizhessem, hogy tuti minden rendben van.
A forgatócsoport picit megkésve, de rendben megérkezett, elkezdtek bepakolni és hamarosan elindult a tényleges munka is.
Az első forgatási jelenetben a kis Nemecsek Ernő gurította szét üveggolyóit bowling pályánkon. Erre a szerepre sikerült „leszerződtetnünk” a világ egyik legcukibb kisfiúját, akinek innen is köszönjük, hogy egy számára idegen környezetben ilyen profi módon követte a „rendező bácsi” utasításait.
A második helyszínünk időközben módosult egy picit. Mivel a Balaton az idén év elején sem volt hajlandó tisztességesen befagyni, ezért a korcsolyás jelenetet kénytelenek voltunk görkorcsolyásra cserélni. Kolléganőnk, aki végigizgulta a hetet a jelenete miatt, végül brillírozott a korcsolyás nő szerepében.
Ebéd után rohantam a Balaton partra, hogy segítsek feldíszíteni a csapat által megálmodott balatoni „gondola” háttámláját. Természetesen a korcsolyázásra alkalmatlan Balaton vize a kikötőnél, ahol a hajót szerettük volna vízre tenni, reggelre hártyásra fagyott. Karbantartó kollégánk és úszómesterünk 1-1 bottal felszerelkezve törték a jeget, míg én a hajót dekoráltam. Lassan megérkezett a stáb és a két wellness-es kolléga, akik eddigi munkájuk során, kb. 28°C-ban soha nem fáztak még. Eddig. A hőmérséklet ezúttal nem volt kegyes márki gróf úrral és kedves nejével. A -5°C-os hidegben, karneváli ruha ide vagy oda nem segített rajtuk, úgyhogy volt szerencsénk élőben is látni, milyen az, amikor valakinek arcára fagy a mosoly. Szerencsénkre mindketten megúszták a forgatást megfázás nélkül.
A következő forgatási helyszín volt a leginkább ember igényes és a legviccesebb is. A jelenetben ugyan „csak” egy szép gésa hölgyet látunk, aki a kívánság lámpásokkal szegélyezett naplementében szemléli a balatoni panorámát. Ez a valóságban lámpásonként egy embert jelentett, akik a földről madzagon eregették a lampionokat, hogy ne „tűnjenek el” a képről egyik pillanatról a másikra. Volt itt madzag összegubancolódás, porig elégett, „megszökött lámpás” és sok-sok kacagás. Amikor a rendező szólt, hogy még egyszer fel kellene venni a jelenetet, nem volt őszinte a mosoly az arcunkon. :) Újra nekirugaszkodtunk, lámpás kötözés, gyújtogatás, eregetés, röhögcsélés és fagyás közeli állapot. Nagyon hideg napot sikerült kifognunk, reménykedtünk, hogy elegendő anyagot sikerült felvenni a stábnak. Mire elkészültünk az erkély jelenettel, addigra pantomimes szereplőnk már kifestve, fekete-fehér jelmezben várt minket az étteremben. Profi előadóról lévén szó, nagyon könnyű dolgunk volt vele a jelenet felvétele során.
Gyorsan riasztottuk Hófehérkét, aki eközben meg is érkezett ManóMŰHELY-ünkbe. A jelenet felvétele során szerintem konkrétan almákkal ette degeszre magát. :) Hogy a stáb se maradjon éhen, tartottunk egy rövid vacsora szünetet, majd újra munkának láttunk. Jóllakottan és némileg átmelegedve igazi kis tündérkékkel folytathattuk a munkát, ugyanis egyik kolléganőnk két szépséges kis lánya karácsonyi angyalkákként idézte fel az év legszebb ünnepét.
„Karácsony” után a kényeztetésé lett a főszerep, és el is érkeztünk a nap „legszomorúbb” eseményéhez. Ugye meséltem a marokkói mintákról a masszázs ajtón? Nos, kiderült, hogy a stáb a kamerával és a sínekkel nem fog úgy elférni, hogy az épp kinyíló marokkói mintás ajtó is bekerülhessen a képbe. A wellnesses kollégákat azzal vigasztaltuk, hogy ezt az ajtót már soha senki nem veheti el tőlük, és legalább egy kis csapatépítés is kikerekedhetett a sztoriból.
A kellemes meleg hotelből ezután a frissítő estébe költöztünk, ami találó is volt a „téli olimpia” jelenetünkhöz. Az olimpiai fáklyás szerepét eljátszó kolléga futott és „gyújtogatott”. Jó sokszor egymás után. Végül ez a jelenet is elkészült, ami után boldogan rohantunk vissza wellnessünk meleg oltalmába.
Megkezdődött az utolsó jelenet forgatása. A csapat már meglehetősen fáradtan, de örömmel konstatálta, hogy a füstgépet nem muszáj beüzemelni, mivel egy 35°C fokos hőmérsékletű és meleg vizű medencetér esetében úgy is „begőzölhetünk”, hogy kinyitjuk az ajtót és beengedjük a -5°C fokos kinti levegőt. :) Gőzmámorban úszva rövidnadrágban és pólóban adta ki az utolsó utasításokat lelkes rendezőnk a csapatnak.
Éjfél után elégedetten koccinthatott a csapat egy igazán sikeres nap végére. Azt hiszem, mindenki nevében elmondhatom, hogy a forgatás nagyon jó hangulatban telt és rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak. És, hogy milyen lett az eredmény? Győződjön meg mindenki a saját szemével róla!